A szög

A szög amit Jézus lábába vertek,
A jövőnkbe hasított sebet,
Fájdalmasan vérzik ma is,
S nincs hasznára senkinek.
Ki tudja mi lett volna …
Nincs értelme , fájlalom,
Minden nap kiül az arcomra
A szög okozta fájdalom.
Azóta számtalan szög szakított
Soha nem gyógyuló sebet,
S minden nap újat vernek
Kínozva egymást az emberek.
Szögként hat a gyűlölet,
Szögként hat a rágalom, mint
A csontot törő fém hangja ,
Hasít végig az agyon.
A tudott halál előtt
A fájó megaláztatás,
A gúny, mint korbács csattanása,
Mind, mind egy-egy árulás.
Anyák milliói siratják
A kínban megölt gyermeket,
Szívükbe hatol a szög, tán
A kín-fának is fáj ahogy recseg.
S hiába sírom, mondom,
Mondom újra bánatom,
E bevert szög miatt csak nő,
Csak nő a súly a hátamon.
Hiába adta lelkét megváltóként,
Szenvedések között,
Az emberek közé a földre
Béke vele sem költözött.
Mert az a szög még mindig
Újra és újra vérző sebet hasít,
Töri a csontot, szakítja az ínt,
Szüli a kínt, szüli a kínt…