Tőle, s belőle lettél!
E kettő érdeme, hogy te, te lettél!
Másik kettőből, máskor,
Más lehetnél, máshol!
Neked meg kellett születned,
Ott, akkor, mikor kellett!
Nem lehet másnak lenni,
A te, életed kell megélni!
Itt és most! Ez a te életed!
Csak, e kettősből élheted!
Ők taníthattak nevetni,
Ők vígasztalnak, hogy ne fájjon semmi!
Szeretetük tanított szeretni,
A búd, bánatod feledni.
Csak e kettőből lehettél, ami vagy,
Más nem lehetsz, tiszteld magad!
Légy büszke, mert te, csak te lehetsz!
Ilyen a világban, senki más nem lehet!
Mást csak akkor becsülhetsz,
Ha önmagad, kellőképpen tiszteled!
Becsüld másban, a mást!
Tiszteld, a más szokást!
Te, és más, alkot egy új párt!
Te, és ő, alakít egy új szokást!
Tőle, s belőled, csak más lehet!
Két egyforma embert, senki nem teremt!
Mind más, és más!
Egyetlen, kettősből lett alkotás!
4 hozzászólás
Ez nagyon tetszik!!! Rögtön el is gondolkoztam rajta. Megfogott ez a vers. Mennyire igaz!
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártál és megosztottad velem a véleményedet versemről.
az ejismerő szavaid nagyon jólestek
Kedves Marica versed nagyon igaz és elgondolkodtató. Gratulálok. 🙂
Köszönöm nektek!
🙂 Ez nekem is egyik kedvencem lett, még az elején.
Szeretettel: marica