Kéklő pihe-puha égben
Fehér hepehupaság.
Rongyot hajított az égre:
Jézus halotti leple
A világ.
Fölötte fehér-arany tó,
Melynek vize lecsorog.
És e halott sivatagban
Felettébb érdekes lesz
A dolog.
Alant a sárga-arany tó
Zöld terítője lebeg.
Széle lehajlik a képről,
Itt menetelhet fel rá
A sereg.
Távol, piros oázisban
Bőg a világ tehene.
Lassan folyik szájából egy
Homok tevekaraván
Teteme.
Fénylő dárda sújt az égből,
Loccsan a föld veleje.
Némán ide-oda táncol
Alvó selyemdomboknak
Teteje.
Hosszan lenyúlnak az égből,
Mint a Tejút, a rongyok.
A szél jő egy nagy lapáttal,
És betemet örökre
A homok.
5 hozzászólás
Nagyon szép, valóban szürreális képek, az első versszak különösen tetszett. Gratulálok: Colhicum
Nagyon jó képekkel ábrázolod a verset! Tetszenek a rímek! 🙂
Remek versed megszerettem:))
Gratulákok, ez a versed is nagyon jó:) Túllépsz a valóságon, s felülkerekedsz rajta. Gratulálok mégegyszer!
Jót írtál, értékelhető, elgondolkodtató..
d.p.