Hideg szobám falán cső fut: lentről felfelé,
A víz szörcsögve kering a radiátorban.
Hideg vagyon, nagyon-nagyon.
Fényszikra az asztallapon, a te neved vagyon.
Ragyogó egem csillagán erő tör: onnan idefelé,
A Nap dühöngve sziporkázik a magasban.
Ragyogó vagyon, nagyon-nagyon.
Igazgyöngy a papírlapon, a te neved vagyon.
Fájó szívem falán cső fut: mily kuszaság,
A vér hangtalanul kering a generátorban.
Fájó vagyon, nagyon-nagyon.
Koszfolt a pulóveren, a te neved vagyon.
Mocskos felsőm ujján gumi szakad: balról a jobb felé,
A föld porozva pereg a padlómon.
Koszfolt vagyon, nagyon-nagyon.
Virágillat az udvaromon, a te neved vagyon.
Selymes füvem szőrszála simogat: onnan idefelé,
A fű gyöngéden vágja tenyerem.
Virágillat vagyon, nagyon-nagyon.
[IG_KITOLT]2004.
2 hozzászólás
Érdekesen írod a verset. Igaz, néhol még sántít, de a legnagyobb költők is voltak
kezdők. Én is =rok néha verset, de prózában jobban ki tudom magam fejezni. Egyébként arra biztatlak, hogy írjál sokat, van hozzá tehetséged.
Örülök, hogy meglátogattalak.
Üdvözöllek.
hĂĄt, ez jĂłlesett, bĂĄrki vagyol
egy aprĂłcska megjegyzĂŠs: olvasd fel hangosan, s ahol botlik, kcsit rĂşgj bele
kĂśszike, hogy olvashattam