Elszúrtam, látom, nagy hiba volt
otthagyni bölcs apámat;
rossz eszem jó ellen lázadt,
s ennek iszom bús levét most.
Gőzöm sincs, merre, hogy tovább,
elfogyott pénzem, kedvem.
Nincs más: haza kell mennem;
hátha az Öreg megbocsát.
A tékozló fiú mondja
By Árvai Emil
12 hozzászólás
Kedves Emil!
Eddigi verseid közül ez a legjobbak közé tartozik!
Nagyon tetszik!
Gratulálok!
Üdv:sailor
Szép napot!
Köszönöm szépen. Üdvözlettel: ÁE.
Röviden, tömören le– és megírtad a lényeget. Gratulálok, barátsággal: Madár.
Köszönöm! Üdv, ÁE.
….és az "Öreg" mindig megbocsát, kedves Emil.. 🙂
Olyan jó ez…
Köszönöm, hogy olvashattam a versed!
Szeretettel: gleam
Köszönöm én is.
(Igen, a bűnbánat "jutalma" a bűnbocsánat. Földi életünk legfontosabb ajándéka.)
Üdvözlettel: ÁE.
Kedves ÁE! 🙂
Tévedéseinket fel- és beismerni nem szégyen, hanem emberi, soha nem késő.
Örömmel olvastam újabb verses példázatodat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm! (Egyetértünk.) Üdvözlettel: ÁE.
Kedves Emil!
Elgondolkodtató, kitűnő versed
szeretettel olvastam.
Legalább beláttad, hogy hibáztál, bölcsebb lettél és vállalva a következményeket (ami a megbocsájtás lesz) állsz apukád elé. Kitűnő döntés.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Köszönöm!
(A versben a bibliai példázat tékozló fiúját szólaltatom meg. Mindannyian kerülhetünk hasonló helyzetbe. És mindannyian hozhatunk hasonlóan jó döntést: visszatérek, megtérek Atyámhoz.)
Üdvözlettel: ÁE.
És az Atya tárt karokkal vár, nem kérdez semmit, nem tesz szemrehányást, hanem csak szeret. Ez a kegyelem. Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv: Klári
Köszönöm. Igen. (Üdvözlettel ÁE)