2025. április 13., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    természet

    A tél

    PoppyBy 17 hozzászólás1273 megtekintés

    Az iskolában azt tanultuk,
    a tél az elmúlás jele,
    így azután azt gondoltam,
    erről írnom épp ideje.

    Szép ez a tél, én nem mondom,
    amikor havas a táj,
    és ha ebben gyönyörködöm,
    szívem sose fáj.

    De ha látok öreg nénit,
    ki a latyakban csúszkál,
    s a hókotró nem működik,
    nem értem, hol bujkál a nyár.

    Lehet benne valami,
    hogy télen fáj az ember szíve,
    de ha nincs mindig egyedül,
    bizony nem is gondol vele.

    S ha valaki társra talál,
    mindegy, nyár van-e vagy tél.
    Az ember él a boldogságban,
    szívét nem üli meg dér.

    Ezért aztán azt kívánom,
    mindenkinek, kit szeretek,
    találja meg párját hamar,
    és a tél ne zavarja meg.

    Share.

    17 hozzászólás

    2. hova on

      Szia!
      Nem ősrégi és nem rettanet,de ahogy számolom éppen húsz éve,h írtad.Olyan kis skandálós.Lehetne szavalni rakottszoknyában térdzokniban,ünneplősen.A tartalmat tekintve a tények azok tények maradnak.Egyedül bizony manapság is hosszú a tél.Én is várom a tavaszt pedig a párommal talelek.Bocs a skandálás szóért.
      Szeretettel üdv:hova

    3. Finta Kata on

      Kedves és szép gondolatokat foglaltál a versedbe. Bár a tél sokaknak okoz gondot és bánatot, talál nélkülözést, mégis szép lehet, mint ez a mostani, amikor minden hófehér körülöttünk. Ilyenkor még a tél is szép, s szépsége elfeledtetheti a kellemetlenségeit.
      Jó volt olvasni a versedet.
      Szeretettel: Kata

    4. Névtelen on

      Kedves Poppy!
      Hamár egy ősrégi vers, akkor ír már rá valamit egy ősrégi, valamikori fiatal is. Vavyan Fable irt egy idézetet amelyben eléggé kézzelfoghatóan leírja mi az az ősrégi:
      "Láttál már ősrégi filmet? Néhol teljesen kifakul, eltűnik a kép. Azon a helyen csak fura villódzás látható. Ilyenek az emlékeim."
      És ez a vers egyáltalán nem olyan, ennek elejétöl a végéig minden sora, ha nem írtad volna oda a tádumot, tartalmilag teljessen megfelelne a mai kornak. Ma is vannak öreg nénik, sajnos talán még többen mint akkor, akkik a latyakban csuszkálnak, és sokszor, még egy rendes cipőre sem jut nekik,
      és látszólag boldogok is akiket nem érdekli a többi ember. Nekem tettszet, vagy csak lehet azért, mert én is ősrégi vagyok?
      üdv Tóni

    6. alberth on

      Kedves Poppy!
      Minden évszakban érhetünk meg szép napokat és kellemetleneket is. De télen valóban nem jó egyedül, ilyenkor az ember jobban fázik. Talán a lelke is fázik magányosan. Bizony egy vidám, kedves társsal másképp éljük meg a hideg, fehér napokat. A szerelem melenget, mint a nap.
      Gratulálok!
      Alberth

    7. Poppy on

      Sziasztok!
      Nagyon köszönöm az eddigi kedves és színes hozzászólásokat.
      Nagyon régi vers ez, és mai szemmel, ésszel tudom, hogy nem egy "hűde" alkotás, de gondoltam azért megosztom. Legalább látszik a fejlődés. 🙂
      És a tél azért mindig tél.
      Poppy

    10. medve on

      Szia Poppy!

      Ha én egy 20 évvel korábbi verset tennék fel, az valószínűleg csodaszámba menne :DDD
      De ez se semmi… én azért jobban örülök annak, akivé lettél 🙂 … persze, a korhoz mérten jó volt a munka, ezért nincs értelme kritizálni (én sem írtam jobbat 15 évesen…).

      Köszönöm az emlékedet!

      medve

    11. Art Vader on

      Kedves Poppy!

      Játékos versed incselkedik velem. 🙂 A nyár éppen a déli féltekén piheni ki magát. 🙂
      Számomra a tél nem az elmúlás jele (szerintem Neked sem: "és ha ebben gyönyörködöm,
      szívem sose fáj."), hanem egy álom, melyet tavasszal a friss, üde ébredés követ.
      Az ősrégi rettenettel én sem értek egyet! 🙂

      Üdvözlettel: AV

    Leave A Reply