A.-nak
Emlékszem, levágtam egy tincset a hajadból, miközben aludtál,
akár egy festő ki bevégzi művének utolsó mozzanatát.
A kikötőben ebédeltünk. Csigát ettél magában, én inkább csak néztelek,
ahogy egy mosoly és egy félig megrágott falat közt, tovakúszik az idő,
kisüt a nap és a szemed megtelik fénnyel, ahogy nevetsz.
Együtt néztük a tengert, lélegeztük be az illatot, boldog voltál,
hiszen ilyenek a nők. Sokáig ültünk egy padon,
akár a megőszült szerelmesek, akik inkább érzik a halál szagát, mint a tengerét.
Nem történt semmi csak az az érintés, mintha mutatni akarnál valamit, de azután mégse,
akár a némafilmekben. Téged sohasem érdekeltek az olyanok,
mint a beszéd, a nagy szavak, talán ezért volt olyan gömbölyödő szemed,
akár a tenger hullámai, amik csak akkor szólalnak meg igazán, mikor már célhoz érnek,
és darabokra hullnak a parti fövenyen.
Nem hagytál itt magadból semmit, mégis valahogy szép,
akár a borsószínű zöld kabát, amit ottfelejtettél a padon.
Most a hajtincsedet pörgetem az ujjam körül, azóta fakó, mint a rég elfeledett emlék,
amit egyszer bezártam a fiókba.
5 hozzászólás
Kedves Michelangelo!
Mivel megígértem, hogy írok néhány szót a verseidhez mielőtt végleg kijelentkezem innen, ezt most megteszem. Megvárom, hogy elolvassad, aztán örökre búcsút intek ennek az oldalnak. Ezek után ez a hozzászólás is elvileg törlődik az összes többivel együtt, csakúgy, mint azok az írások, melyeket feltöltöttem.
Összességében azt érzem nálad, hogy nagyon keresed az utadat. Türelmetlen embernek tűnsz, aki gyorsan szeret a végére érni a dolgoknak. Verseid többnyire rövidek, nem akarsz vagy még nem tudsz hosszabb írásba belekezdeni. Pedig éremes lenne megpróbálnod. Sokszor az az érzésem, hogy egy-egy rövid versedet inkább félre kellene raknod és beleépíteni egy hosszabba. Egy ilyen vershez türelem kell és kitartás, hiszen nem egyszerű szülés eredménye többnyire, de megéri. Sok mindenre rájön az ember és sok apró kis csiszolgatás után születik majd meg az, amit már meg mer mutatni másoknak. Ne kapkodd azonban el, majd úgyis írsz hosszabbat, ha eljön az ideje. Ez a mostani írásod már ebben ez irányban mutat biztató jeleket. Szép gondolataid vannak, jó érzéked, s kellő alázat az irodalom iránt már csak a türelem kell és tied a jövő. A te korosztályod sajnos ezen az oldalon sem mutat fel olyan alázatot a művészet iránt, amit te.
Ajánlom figyelmedbe a tiszta költészet ritka képviselőjét itt a Napvilag oldalán, aki talán példaként szolgálhat a nyelv csodálatos kincseinek bemutatásában. Ő fabatka néven ír, szerintem érdemes tanulmányozni verseit, rímeit és azt, ahogy a szavakkal bánik. Sokat lehet tőle tanulni.
Sok sikert és kitartást kívánok a jövőre nézve!
Nagyon szép emlékezés, egy szerelmes nyárra, egy lányra. Talán még most is bánod, hogy véget ért. Tetszett a versed.
Üdv: József
Nagyon szép visszaemlékezés egy nagyon szép nyárra,
egy nagyon kedves lányra.
Gyönyörű, ahogyan fogalmazol.
Örülök, hogy Nálad jártam.
Szia!
Nincs benne mesterkélt művészkedés, és ez tetszik. Sokat elmond a pillanatról és a szereplőkről is. A negyedik sor különösen megfogott.
Gratula. Poppy
Ez nagyon szép… Amiket ma olvastam tőled, azok közül ez tetszett a legjobban. Meg is állok ennél, de azt hiszem, később még visszasettenkedem a műveidhez:)