Megakadt a szemem a boldog ifjú páron,
akik mintha repültek volna pilleszárnyon.
Olyan szép volt az a szenvedélyes figura,
s egymáshoz bújt testük együtt mozgott ritmusra.
Telve volt érzelemmel, és érzékiséggel,
kecses, ízléses s elbűvölő testbeszéddel.
Csillámos, halovány ajakrúzs volt a szájon,
oly lenyűgöző volt a látvány, mint az álom.
Bódító melódia éppen illett hozzá,
létörömét lejtették. Kik látták, suttogták.
Hogy ez a tánc örökké tartson, arra vágyom,
madár is ezt dalolja a gyümölcsfaágon.
4 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Nagyon beleélt,szépen kimutatott képek a táncról!
Közel hozod,mintha mi is ott lennénk!
“Csillámos, halovány ajakrúzs volt a szájon,
oly lenyűgöző volt a látvány, mint az álom.”
és a:”Bódító melódia éppen illett hozzá,”
Gratulálok!
Legyen szép napod!
“Hogy ez a tánc örökké tartson, arra vágyom,
madár is ezt dalolja a gyümölcsfaágon.”
Amikor az ember boldog, azt szeretné, ha az a perc/pillanat/óra vagy nap örökké tartana.
Nagyon szépen írtál erről a témáról. Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Igen, igazad van. Jó is lenne! Vagy csak a legjobb pillanatokra egy kicsit megállítani az idót 🙂
Köszönöm szépen!
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves sailor!
Örülök, hogy így gondolod.
Köszönöm szépen!
Szép napot kívánok:
Zsuzsa