El kell söpörni az ellenséget,
indulj hát, harcra fel, mert menni kell!
Hátrahagyni szülőt, feleséget,
parancsot adni a nagy nem restell.
Romba dőlnek majd az épületek,
odavesznek, kik szerettek élni,
talán még csak emlékek sem lesznek,
sokan gondolják, jobb is feledni.
Idővel aztán új szelek fújnak,
a régmúltat sokan felidézik,
a bősz gyilkosok koszorút fonnak,
és a hősök neveit feljegyzik.
Nyertesekből lesznek majd a hősök,
a vesztesek élete nem számít,
bár egyik se saját maga döntött,
a történelem csupán csak ámít,
hiszen a tény az soha sem számít.
6 hozzászólás
Kedves Rita!
Szomorú valóság… Kiválóan megírt láttató versed szeretettel olvastam.
“Idővel aztán új szelek fújnak,
a régmúltat sokan felidézik,
a bősz gyilkosok koszorút fonnak,
és a hősök neveit feljegyzik.
Nyertesekből lesznek majd a hősök,
a vesztesek élete nem számít,”
Kedves Zsuzsa!
Mindig, minden korban beáldozzák az embereket. Nagyon szomorú, hogy most is ezt látjuk.
Köszönöm szépen az olvasást.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
gyönyörű és fájdalmas hangvételű verset irtál a háború borzalmairól, utóhatásáról.
Romba dőlnek majd az épületek,
odavesznek, kik szerettek élni,
talán még csak emlékek sem lesznek,
sokan gondolják, jobb is feledni.
Sok ezer élet feláldozásáról van szó a hazafiság oltárán.
A zárósorok találóak:
“a történelem csupán csak ámít,
hiszen a tény az soha sem számít.”
Szeretettel és elismeréssel gratulálok versedhez.
napfény
Kedves Napfény!
Nagyon örülök, hogy ellátogattál az oldalra és az én írásaim közül is olvastál. Bizony, nem tanul az ember, még élnek emberek, akik a második világháborúban születtek és már ismét félnünk kell tőle.
Köszönöm értő és kedves soraid.
Szeretettel ölel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Mély igazság, amit írtál, a kisember soha nem számított, sorsa nem érdekelt senkit, főleg nem a nagyokat. Egyetértéssel olvastam versedet.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Nagyon szépen köszönöm a jelenléted. Sajnos veszélyes világban élünk.
Szeretettel: Rita 🙂