A teraszon állok,
Hideg szél borzolja hajam,
Állok, nézelődöm,
Csak nézelődöm gondtalan.
Nagyon-nagyon hideg van,
Fázom, a csontomig hatol,
Miközben perzsel a nyár,
Forróság tombol valahol.
Szinte érzem a melegét,
Napsugár simítja arcom,
Fehéren habzik a tenger,
Sok-sok ember pihen a parton.
Forró, aranyszín a homok,
Égeti a meztelen talpakat,
Sokan enyhülést keresnek,
Néhányan az árnyékban alszanak.
Röppen a labda, homokvár épül,
Siklanak a csónakok,
Egyre gyorsabban szelik a vizet,
Átölelik a habok.
Megborzongok,
Hisz csikorog a tél,
Erősödik,
Tombol a téli szél.
Messze jártam, visszajöttem
A tomboló télbe,
Ha velem vagy, ez nem számít,
Most nem fázom mégse.
1 hozzászólás
Kedves Erzsébet!
Soraiddal én is messze jártam, élveztem a nyári képeket!
Szeretettel:
Anck-Su-Namun