még húsvét zöldje bontakozott
a fákon
a nap ragyogott
éltető fénye szinte símogatott
mint a könnyű áprilisi szél
megváltómként vártalak
hiába
nem lettél
megváltóm
nem váltottál meg
túl
sok volt
bennem a bánat
mégis reméltem
mégis
hittem egy új feltámadásban
hogy lennék valakid hogy
lehetnék valakid
gyászidő ült tort még fölöttem
mert
engem még nem vitt el a végzet
nem itéllek el
hogy
sorsod nem akartad keresztezni velem
megértem
de
mégis fájsz
mert
a kívül belül menekülő elől
vetted el a menedéked
2 hozzászólás
Nagyszerű verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szép napokat kívánok és jó egészséget:
Zsuzsa
Lennél-e a menedékem ? de köszönöm