A terítő csíkjai egymástól másfél centire
futottak valahová.
Az asztal alá nem néztem,
mert hiába párhuzamoskodtak,
tudtam, a végtelen nem ott van,
hanem az összeszorított ökölben,
ahol a tenyérbe mélyedt köröm megvérez.
S az asztalközépen a csöppnyi borfolt,
bár körülhatárolt, nem véges.
Legalábbis a nemgyógyulmeg-hez képest.
A terítő csíkjai
By szilkati
6 hozzászólás
Kedves Kati!
Kitünö gondolatok!
"a végtelen nem ott van"…nem
és a ´borfolt´"nem véges"…
Nagyon tetszett!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! A lélek mereng, a lélak fél. Mert a borfoltok körülhatároltak ugyan, mégis végtelenek. Úgy tűnik. Érteni vélem. Üdv: én
Szia Bödön!
Köszönöm, hogy itt jártál. A félelmet jól érzékelted.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Szomorú, nehéz kigyógyulni!
Gratulálok
Ica
Kedves Ica!
Nehéz a megváltoztathatatlannal szembesülni. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati