Hé te hékás
szólítsalak-e Úrnak
ahol golyózáporok
süvítenek
s bombariadók búgnak
mi legyen hát
áhítozzunk-e békét
a baráti
macskakörömmel édes
otthonunkat
műkütyükkel bemérték
tettünk érte
dögöljön meg a mocsok
ők kezdték el
hogy szilárd hitünk locsog
nem látjuk ezt
nem halljuk nem beszéljük
de fajtáknak
fájdalmát még tetézzük
mi van hála
az együttérzést egye
meg a fene
ha bántalmaznak pajti
viseled-e
vagy ha egy rokka orsó
döfne szemet
keltenéd örvényedet
vagy csak hagynád
mint falra köpött árnyék
hogy jól hátba
szúrjon szívtelen szándék
"Te is fiam,
Brutus!" meggyászolod-e
ha elmegy egy
fikusz hiszen a Napnak
fénye kihunyt
és jóságos Istenem
faragjunk-e
bárkádból bálványokat
vagy mi legyen
romlatlan lányaiddal
úgy szégyellem
hogy csámcsogunk a bordán
a hús halott
tán lehetnénk
Minden de marad a gond?
7 hozzászólás
Szia Szabolcs! Ja, értem. De azért vannak "áthallások" Nem baj. Azért vers! Üdv: én
Szia Bödön!
Most tényleg bocsánat, de nem értem, hogy miről beszélsz?
🙂
Köszönöm, hogy olvastad, és hallottad az "áthallásokat"
Egy biztos, tényleg nem akarok ezzel megbántani Senkitsevalakit. Erősen remélem, hogy nem is fogok.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
"Te is fiam,
Brutus!"
Csoda jó!
Elismerésem!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia sailor!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
"Te is fiam,
Brutus!"
Csoda jó!
Elismerésem!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia Szabolcs! A vers alatt található megjegyzésedre reflektáltam. Hogy mi mindentől független. Én is azt mondanám. De! De különben tökre ül!!! Üdv: én
Szia!
Tudom, csak direkt volt a hecc, hiszen még véletlenül se léteznek véletlenek.
🙂
Üdvözletem!