Tiszta hangokat kereső, menj a természetbe ki.
Itt a szellő halk sóhaja a felhőket tereli.
Szívd magadba tarka mezők vadvirágos illatát,
Téged vidít a madárdal, s árnyal minden lombos ág.
Ahol most vagy ott az élet rezdül, merre szerte látsz,
Gyalog járj, hogy jobban érezd a fű selymes bársonyát.
Élő világ, tarka virág, méh döngicsél, lepke száll,
Minden él, a létet zengi, s a fák büszke törzse áll.
Álom után jő a hajnal, s fűszálon harmatcsepp ragyog,
Nap sugara majd felszárít, minden kis növényt, s nagyot.
Tükrébe virágok néznek, kitárva mind szirmait,
Olybá tűnik mint mesében, tündér-varázsütésre teszik.
Későre jár jön az este, s hogy hajlik az alkonyat,
Szirmot zárnak a virágok, s szellő ujja simogat.
Amikor a nyári estén, virágillat szerte száll,
Béke honol, nézz az égre, mily tengernyi csillag-ár.
Alant a táj, felül az ég, s felröppen a gondolat,
De te érzed, vele szárnyalsz… már csillag-utakon halad.
Egyre messzebb jársz a térben, időben is távolabb,
Gyors mint a fény és még annál is…, nem ismer határokat.
Emberlétünk oly nagy talány, s mily titkokat rejt az ég?
Tudjuk egyszer megismerjük e nagy kozmikus zenét.
Emlékezetünk mit rejthet, s a létet mint érthetnénk…?
Menni kell az úton végig…, legyen hozzá szerencsénk!
6 hozzászólás
A természet valóban csodálatos hangjait gyönyörű színekkel ecsetlted. Szinta látni lehet, amit gondolsz és leírsz. Örülök, hogy olvashattam.
Üdv.
Kedves Kata!
Ez a versem már tinédzser korú. Azonban szívesen újra olvasom olykor, s ráérzek hogy ugyanúgy csodálom ma is a természet szépségeit mint akkor. Ezen nem változtat az idő. csak a mi külsőnkön. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Megkomponáltad a természetet, úgy ahogy illik:-)) Gatulálok!
Szeretettel:Marietta
Kedves alberth!
Látom a dátumot, és csodálkodom. Nem is mertem volna gondolni, hogy te már olyan "öreg" versíró vagy. A Katának írt válaszban írod, hogy tinédzser korodba irtad. Nem vagyunk mi férfiak, különössen az anyák szemében, egy örökös tinédzserek. Én, igen! Sokat mondja a feleségem, komolyodj már meg egyszer, hisz nem vagy már gyerek. Akkor én mindig azt felelem: A világon olyan sok a mogorva, makacs ember, és mikor azokat látom milyenek, akkor maradok sokkal szivesseben, mindig egy játékos gyerek, mint egy olyan felnött. Maradj te is olyannak mint voltál, mert már akkor tudtál szép versket írni
üdv Toni
Kedves Toni!
Ez a vers azért annyira még sem régi. 🙂
Bár írtam már tinédzser koromban is, nem egyet -, ennek a versnek a korára értettem azt. Ugyanis kb. tizenöt éves vers. 1994. októberi, s egy 15 éves ifjú korát érte meg. Én már akkor 40. komoly tinédzser-évemet tapostam. :)))
De van versem 15. éves koromból, s majd egyszer az is itt lesz. Hát nem csúnya alkotás, majd meglátod. :-)))
Üdv.: Alberth
Kedves Marietta!
Megkomponáltam, bár e kozmikus zene igen sok hangszer és zenész játékának összhangja. Az Isten súgta nekem, hiszen ő a nagy alkotó, míg én csak kicsiny herold. 🙂
Üdv.: Alberth