azóta lassabban telnek a napok
és mikor kérdik, hogy vagyok
az obligát válasz mindenkor: all right!
s csak a vájt
fülű hallja
az az idegesítő fajta
hogy a szívem is lassabban dobog
sőt néha megáll s hangtalan vacog
– máma már nem lüktet tovább –
ugyanakkor legalább
nem nő a körmöm és a szakállam
azelőtt se nagyon vágtam
rendet a testem szarus
és egyéb gyanús
élettelen részei közt mondva
– teljesen felesleges munka
azóta kicsit tovább nézek
a tükörbe repedések
törések kráterek és dudorok
után kutatva hátha tudok
még olyat találni
melyhez nem fűz baráti
vagyis inkább jószomszédi viszony
és bizony
jönnek jönnek
de sohasem mennek
látszólag jól vannak
örömmel maradnak
és szívesen felszántanák
az összes betöretlen parcellát
arcomon
– én meg hagyom
azóta látszólag hosszabb minden utca
és az útszéli fák fölém hajolva
nézik hogyan szilárdul meg
a legfrissebb réteg
céltalanságba oltott nyugalmas
lemondás rajtam olyan izgalmas
jelenség az élet sejteket erjeszt
szöveteket épít aztán elkezd
mindet a következő körre szétszedni a
végtelen körforgás energiából entrópia
nevében ledarál
szanál dezintegrál
te meg csak nézed a testi elváltozásnak
tüneteit és azon töröd a fejed hogy másnap
mit tegyél hogy életed előrébb vidd
– hát szerintem semmit
7 hozzászólás
Kedves Marlow!
Kedves Marlow! hozzászólásomban némi elírást, és szóhiányt is találsz.
Elnézésedet kérem.
Üdv.:SzJ
Kedves Marlow!
Kedves Marlow!
Mindenekelőtt leszögezem, hogy versed "megfogott", ezért is adtam rá maximális pontszámot.De engedd meg, hogy minden sértő szándék nélkül én mint olvasód és nem hivatásos kritikusod, hogy a versed olvasása közben engem mi zavart.
Az első versszakban J.A. rémlett fel."hangtalan vacok" kitétel képében. ugyancsak itt idegennek éreztem ( bár tudom, hogy most nagy divat anglománnak lenni) az "all right"-od.A vers utolsó versszakában az "entrópia" még tán elmegy, de a "dezintegrál" , érzésem szerint nagyon kilóg.
A vers zárlata, a "'hát" töltelékszó nélkül hatásosabb lenne.
Minezzel együtt egy nagyon jó vers.
Gratulálok:SzJ
Kedves János! Köszönöm kritikád, sokkal többet ér, mint egy egyszerű dicséret.
József Attila nem véletlenül jutott eszedbe, szándékosan utaltam rá, A Reménytelenül hangulata, képi világa egyáltalán nem baj, sőt, megtiszteltetés, ha felidéződik benned versemet olvasva. Első aluziót csak megerősíti – és bizonyos tekintetben ironikussá teszi – a második, egyértelműbb célzás az Altatóra.
A szóhasználatom lehet, hogy nem tetszik, de nekem belefér az all right, az entrópia és a dezintegrál.
Mégegyszer köszönöm az észrevételeidet!
Kedves Marlow!
Nagyon tetszik az írásod, igazán jó volt olvasni, egy problémám van, hogy nekem valahogy a lezárás nem símul a vershez, de lehet, hogy nem is kell simulnia hozzá, majd ez akkor derül ki, ha elolvasom máskor is, más hangulatban. Mindenesetre az élményt köszönöm, a szóhasználat és a vers íve nagyon megfogott. Gratulálok hozzá!
üdv:
Zsuzsa
Kedves Marlow, mint vájt fülű olvasód, elmondhatom, maradéktalanul tetszett a versed. Igazuk van az előttem szólóknak, és mégis… Remekül fested le, ahogyan nap mint nap kutatjuk a változás jeleit arcunkon. Ezért megbocsátom az idegen szavakat a magam részéről. Jó vers.