Meghalni sokszor, sokféleképpen lehet.
A halálnak megannyi arca van.
Minden percben, vagy másodpercben halnak meg sejtjeink, annyian.
Lassanként kerít magába az enyészet,
miközben sejtről sejtre születünk újjá, észrevétlen.
Aztán, itt vannak másodperceink.
Meghalnak minden pillanatban.
Mint halott madarak hullnak le némán mögénk,
miközben lépteinkkel egyre csak távolodunk.
Egyre fogyunk, időnk fogy, erőnk fogy,
miközben újra és újra feléledni látszik.
Elhalt darabjainkat hátrahagyva,
mint csiga a nyálát húzza,
mint kígyó a bőrét vedli,
s szerte hagyja,
hogy új bőrt növesszen,
de minden igyekezet hiába,
lassan ballagunk,
súrlódva elkopunk,
így megyünk,
mint születtünk,
MAGUNK,
a HALÁLBA.
A TEST halála (E.T.)
Meghalni sokféleképp lehet.
A halálnak megannyi arca van.
Minden másodpercben hallnak meg sejtjein.
Lassan kerít hatalmába az enyészet.
Aztán, itt vannak perceink.
Meghalnak minden pillanatban.
Mint halott madarak hullnak le mögénk,
miközben egyre csak távolodunk.
Egyre fogyunk, időnk fogy, erőnk fogy.
Elhalt darabjainkat hátrahagyva,
mint csiga a nyálát húzza,
mint kígyó a bőrét vedli.
Minden hiába, lassan ballagunk,
súrlódva elkopunk,
így megyünk a
HALÁLBA.
10 hozzászólás
Kedves Ildikó! Nekem az első változat tetszik jobban. Ahogy elfogy az egyetlen versszakban megírt vers, úgy fogy el az élet. S ez fordítva is igaz. A második változat pont azért mert versszakokra osztott, nem fejezi ki ugyanígy ezt a folyamatot. Nálam legalább is így jött át! Szeretettel üdvözöllek: én
Köszönöm, Bödön, az írtam én!
Amit a formáról írtál, ugyanezt gondoltam.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
És ez olyan szép játék.
🙂
Nekem is az első kifejezőbb, de ki tudja.
🙂
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Örülök hogy tetszett, és nagyon szívesen!
Szeretettel:
Ildikó
Mély gondolatokat fogalmaztál meg, gratulálok versedhez.
Köszönöm Barna!
Szeretettel:
Ildikó
mint csiga a nyálát húzza"frankó😉
Szia Andi!
Köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel ölellek:
Ildikó
Ildikó!
Bödön leírta amit gondolok. Hogy honnét szedte, nem tudom, mármint amit gondoltam, azthonnan tudta, ráadásul le is írta.
Utálom a csigákat….
Szeretettel: Edit
Drága Editke!
Szerencsére a nem a csiga a lényeg, hanem a nyom.
Igen itt a forma egész jól kifejezi a tartalmat.
Szeretettel:
Ildikó