A tipegőlista

Olyan családot szeretnék, amely szépen fölnevel,
doktornénit, akitől a sok betegség elszelel,
a suliban engedjenek nekem vidám tanulást,
ne kapjak a felnőttektől nem érdemelt szapulást,
kapjak inkább serteperte szőrgombolyag kiskutyát,
rejthessek egy titkos helyre kincsekkel telt skatulyát;
ne nyeljen el játék közben az erdőben szakadék,
mindig legyen a nagyinál mézeskalács maradék,
járhassam az erdőt mezőt, legyen jó sok barátom,
legyek bátor ha egy lány szól, hogy: hibáztam, belátom;
száz korsó sört hogyha ittam, fektessenek finoman
oda hol az idegenek nem néznek rám komoran;
diplomát és remek szakmát szerezzek, meg szerelmet
világbíró életemhez jusson ennyi kezdetnek;
utána azt kérem szépen, hogy az egész életem
így szaladjon, egyenesen, s ha a lelkem kiteszem,
annyi jusson, hogy egy rendes és takaros világban
neveljem fel a gyerekem; ne feketén, stikában,
ügyvéd mögé bújva kelljen tisztes hasznot szerezni,
jó példával jót tanítsak, ne csak zabot hegyezni,
mellettem a villamoson a munkába utazók
beszélgetve üljenek, és az újságot lapozók
durva káromkodás helyett jókat bólogassanak,
reggel keljen s ne keleten bukjon este le a Nap;
nénike ha véletlenül elejti a tárcáját,
emberevő politikus dobja el az álcáját,
hajoljon le, vegye fel, és fusson szépen utána,
adja vissza, s köszönje meg hogy a néni
a nemzetet önzetlen egy életen át szolgálta;
szegény ember is ehessen szent vasárnap dagadót,
vigyék körbe Auschwitzban a holokauszt tagadót,
süvegeljen meg mindenki, mert magyarnak születtem,
azt lássam a kosaramban amiért pénzt fizettem,
akkor lássak papot ha a hátam közepét,
ne bánthassa senki se a szegény ember gyerekét,
templomba és katonának ne vigyék ki nem akar,
tánczenét és örömódát játsszon minden zenekar,
ne induló, halleluja, és gyászmise hatalom,
kísérjen a bölcsőtől a temetőig utamon,
s hogyha támogatni kell majd, legyen erős az a kar,
szánalom legyen szemében annak aki letakar,
képes legyek kifizetni magamnak a koporsót,
ne hazudtolhassák meg a nekrológom mormolót.