Lebegés, hullám, kékség.
Nincs bennem semmi kétség.
Fodroz és tükröz a mélység,
Felemelő érzés a szépség.
Nyugalom, béke, dallam.
Figyelem itt belül halkan,
Szivemen ugyanazt halljam,
Bűneim nyiltan bevalljam.
Ragyog, és csillog, bárhol
Tö vizén napsugár táncol,
Az öröm magához láncol,
Bánat? valahol…messze…távol…
2006
3 hozzászólás
Szép vers. Tetszik az üteme. Gratulálok.
És elképzeltem amint a kedvenc helyemen üldögélek szemben a kedvenc tavammal. Csodás érzést keltett bennem ,köszönöm
üdv Anubis
nagyon szép. harmónikus vers, a belső harmóniát fejezi ki szerintem egy kicsit, és azért is szép mert a versben valami negatív is van a pozitív mellett, úgyértem kiegészítik egymást az árnyalatnyi ellentétek.
A görögök gondolták így azthiszem hogy a harmónia nem csak szép dolgokból áll hanem a jó és a “rossz” összhangja, legalább is ezt tanította az egyik tanárom 🙂
üdv