Épp sirályok szálltak a tó felett,
mikor a szívembe szomorúság költözött.
Nem hangosan,
csak úgy hangtalan
megbújt egy felhő alatt.
A sirályok sikoltása bánt.
Egyikük sem szenvedne kárt,
ha bevárná a társait,
s későbbre hagyná az álmait.
De repkednek, kavarognak a légben
ki tud feljebb szállni az égben,
álmokba merülni egészen,
A végtelen kékben.
A tó felett
By hova
7 hozzászólás
Kedves Valéria!
Versed nagyon szép, különösen gondolatiságában.
És tényleg nem okoskodás, és meg is követlek érte – de miért nem "fölött" az első sor utolsó szava? Annyival szebben hangozna úgy, hiszen összecsengene a "költözött"-tel. (De ez csak az én véleményem.)
Üdvözlettel: Laca
Drága Vali!
Nagyon szép a versed. Úgy hallatszott, mint egy sóhajtás.
Én is szoktam gyönyörködni a sirályokban, de valóban, néha bántó hangon sikoltanak.
Örülök, hogy újra látlak.
Szeretettel
Ida
Nagy örömmel láttam, hogy ismét megjelentél, mert hiányoztál kedves Valika és egy szép verssel örvendeztettél meg ismét.
Érdeklődéssel olvastam soraidat, mert én olyan nagyon nem ismerem a sirályok életét, mert a közelünkben nincsenek olyan tavak, nagy vizek, ahol ők élnek.
Mint olvastam előbb, nem csak én hiányoltalak.
Szép versedet szeretettel olvastam: Kata
Drága Katám! Csak most jutottam ide, és köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel ölellek:Vali
Kedves Ida!Valóban sóhajtásnak is lehet mondani, hiszen a madarak csak az érzéshez kellettek amivel próbáltak kifejezni, hogy mennyivel jobban járnánk mi emberek, ha állandóan nem tülekednénk, hanem egymást segítve élnénk a mindennapokat.Talán szebb lenne a világ.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Laca!
Köszönöm az észrevételt és változtatok.Nem voltam eléggé figyelmes a hangzásra, de hát erre valók az írótársak, hogy jó szándékkal figyelmességgel segítsenek. Köszönöm!
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Laca!
Köszönöm az észrevételt és változtatok.Nem voltam eléggé figyelmes a hangzásra, de hát erre valók az írótársak, hogy jó szándékkal figyelmességgel segítsenek. Köszönöm!
Szeretettel üdv:Vali