Te, akinek hit adatott,
mindig a tévelygőt keresd,
Nem éri fel az ablakot,
Nem lát… te szeresd…
Te aki itt messzire látsz,
szólj a ködben tévelygőknek,
hangod adjon nekik irányt,
s megkönnyebbülnek.
Te aki erős vagy, s gazdag
házadba vígy' hajléktalant,
terhe alá válladat tartsd,
csak csendben, halkan.
Az alázatban velük légy
mind a megalázottakkal,
tettekben, ne szavakban élj,
így maradsz gazdag.
4 hozzászólás
Kedves András!
Érdekes ez a vers, az első két versszak különösen tetszik. A harmadikkal még átvitt értelemben talán egyet tudok érteni, bár… A szegényeket halászni kell megtanítani, nem halat adni nekik ugye, mert aki nem akar halászni? Azt csak etessük? Na jó, persze vannak kivételek…
Az utolsó két sor megint nagyon szép gondolat.
Gratulálok!
Üdv.:
Daniella
Nagyon jó a cím pedig telitalálat! remek tanácsok!
szeretettel.panka
Kedves András!
Nagyon jó vers a címe is jó.
Linda
Tetszik a téma, és a felütése is nagyon jó, a későbbi versszakokban már nem annyira jöttek össze a rímek, ettől függetlenül tetszik a versed!
Üdv:
Kalina