Van nekem egy zsebrádióm,
azt hallgatom az utcán,
fülhallgató van fejemen
s nem hallak én, kis butám!
Elnyomja a hangos zene
túl gyakori kérdésed,
…együtt járunk negyven éve,
mikor veszlek el téged?
Ejnye-bejnye, nincs türelmed?
Oly szép az ötvenes szám,
tíz esztendőt kell csak várnod,
s paphoz megyünk azután!
10 hozzászólás
Tetszett a versed ( van ez így) kedves Alberth!
Remekül szórakoztam.
Gratulálok: Ica
Van ilyen, kedves Ica! Sőt olyan is, ahol az ígéret mindig marad, s nem lesz valóra váltva. Nem vicces, de azért mégis humoros verset lehet írni róla. 🙂
Köszönöm gratulációdat!
alberth
Bizony igaz, mit számít már negyven év után az a tíz…?
Kedves, vicces versed szeretettel olvastam.
Kata
Ha nagyon túllépünk egy határt, az már vicckategória. Én hat hét ismeretség után már házasodtam is, de attól a másik véglettel még tudok viccelődni. 🙂
Szeretettel: alberth
Nagyon igazad van, mindig jobb a humort választani, mint borúsan tekinteni a mindennapok valóságát.
Szeretettel: Kata
Nosztalgiával szoktam gondolni a régi, jó humoristákra, mert pótolhatatlanok… úgy érzem…
Tisztelt Albert! Ez egy remekbe szabott vers komolytalankodva a komoly dolgokon. Nagyon szórakoztató! Élmény volt olvasni!
Így igaz, kedves Éjkirály! A házasságnál nincs komolyabb döntés, alaposan meg kell gondolni, de azért tudni kell, hol van a határ. A versben már túloztam, olyannyira, hogy ez már nevetséges. Persze nem a kitartó ara nézőpontjából. 🙂
Örülök értékelésednek!
Üdvözlettel: alberth
Kedvesem, ha veled megyek
sétálgatni néhanap,
légy szíves és vésd eszedbe,
mit illik és mit szabad.
Mikor én hozzád beszélek,
vedd ki a fülhallgatót,
mert éjjel, ha hozzám bújnál,
nem ígérek semmi jót…
Fülemben a fülhallgató,
ha zene szól, az nekem jó.
legfeljebb néha nem értem,
amit te mondanál nékem.
Bár éjjel az intim létben,
fiókba teszem azt szépen.
Akkor én csupafül vagyok,
s minden sóhajt meghallgatok.