Emlékszel?
Parányi fuvallatod életre keltett,
s varázsolt szunnyadó lényembe lelket,
hogy éjszakákon át világítsak kis szobádba’…
de most szomjazom egy jeges teára!
…mi lehűti lángot lángra szülő ölem,
hisz ez a tűzözön már-már gyötrelem.
Tudod milyen vagyok! Mindent megteszek!
A sötétre lyukat szakítok Neked,
s azon keresztül égetem ki szemed,
mert Neked a gyertyafény nem elég!
Neked az a gyönyör, ha minden ég…
Könyörgöm ne tegyél rám több száraz ágat,
hozd inkább a jeges teámat!
9 hozzászólás
nagyon színvonalas vers! a legjobban az tetszik, hogy ” A sötétre lyukat szakítok “
Örülök, hogy olvastad, és tetszett!
Gyömbér! Ez nagyon gazdag vers, képekben és hangulatban egyaránt! Nagyon tetszik! Andika
Köszönöm andika!:)
Ez egy nagyon szép, mély érzelmű vers, csodálattal olvastam:) Gratulálok Gyömbér!:)
Tényleg érzelmekben gazdag.Grt.Z
Az égész világ tele van érzelmekkel… Nem gondolod?
::::NEM!::::érzem!
Nem érzed? Vagy nem gondolod, hanem érzed? Vagy…???