Egy hideg téli este volt, sápadtan ragyogott a hold,
Ekkor szemeltél ki engem, ejtett téged rabul testem.
Tudom, máskor is láttál már, akadt meg már rajtam szempár,
Ám a tied tűzben égett: a sors volt, mi közbelépett.
Valami fűtött, tán a vágy és azt gondoltad, vár az ágy.
Oda vinnél, kár tagadnod és amit vársz, én megadom:
Kényeztetlek, szádat nyalod, kéjtől hevül minden tagod
S kiélvezed minden percét, a mámornak minden cseppjét…
Hideg téli este volt, sápadtan ragyogott a hold,
Te már alszol, épphogy élek, bögréd alján épp elférek…
2 hozzászólás
Nagyon aranyos!
Köszönöm szépen, bár nem tudom eldönteni, hogy más is rájön-e arra, hogy ez akkor most végül miről is szól.