Olyan gyakran tűnsz fel álmomba
Nem tudom mért, de ott élsz
Velem vagy bár soha nem látsz
De én látlak téged, s szeretlek
Reménykedve kelek reggelente mindig
Talán ez lesz a nap mikor meglátlak
Bár sejteném ki is vagy nappal
Mért idéz fel szívem minden éjjel?
Szereteted ad erőt, hogy jobb legyek
A remény éltet, s nyújt menedéket
A Remény, hogy a kis vak lány látni fog
Látni fogja ki az ki éjjel érte álmodik
Majd az álom valóság lesz
Vagy álommá válik a valóság is
6 hozzászólás
Nagyon szép.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Igazán köszönöm
Sokkat jellent hogy írnak ide.
Zoli
Jó vers, nekem tetszik nagyon….
Szia!
Nem véletlenül választottam ezt: gyógypedagógus vagyok.
Empatikus, ritka gondolatok ezek egy szép lélektől.
A vak lány lát téged a kezével és minden más meglévő érzékszervével. Talán jobban is, mint ép társai. 🙂
A versen azért még csiszolgatnod kell néhány dolgot formailag, meg itt-ott van picike gond a helyesírás terén.
Lelkileg nagyon megfogott!
Szeretettel: Kankalin
Szia
Köszönöm ez igazán jól eset.
Szia!
Ez nagyon jó… "Majd az álom valóság lesz, vagy álommá válik a valóság is." Gratulálok.