Ezerszer is megkérdezheted hogy miért?
Választ sosem kapsz rá, ne is reméld.
Mert csak az tud így fájni ami édes.
De választ sosem kapsz.. Hogy miért mindez?
Kérdezheted a szellőt, miért simogat.
Az égen a felhőt, hogy sebesen miért rohan.
S a tisztavízű forrást, hogy mit dalol
Választ nem kapsz tőle, azt te magad adod.
Nézem éjszakánként a csillagos eget,
Lesem a holdat, ahogy reám nevet.
Érzem a tenger sós lehelletét.
Lelkemmel hallom a szirének énekét.
Nem kérdezem a holdat, hogy nappal merre jár.
Hallgatom csenben a csalogány dalát.
Érzem hajnalban a harmat illatát
Szemeben könny csillan, s én megyek tovább.
Ha érted a szellő mit suttog neked,
S az igazgyöngyöt látod a víztükör felett
S látod a habokban a pajkos napsugarat,
Már semmit sem kérdezel, a válasz benned van.
3 hozzászólás
Csodálatos a versed, az utolsó sorban pedig ott a megoldás: a válasz benned van.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália:)
Köszönöm szépen..
Igen a válasz bennem, benned, és mindenkiben benne van, csak meg kell találni az utat hozzá…
Nagyon szép verset írtál Kedves!
Igen én is így gondolom, hogy a válasz Benned, s bennem,
De az út hozzá, néha dzsungeles…