Fekszem a hóban
Épp meghalóban…
Fekszem a fehér semmiben,
Fekszem, s elvérzem…
De nem!
Érzem, hogy elégek,
Hisz túl nagy volt a vétek…
De felkelek,
Nem felelek,
Csak csöndben továbbmegyek.
Fáklyák fénye gyúl,
A Nap homályba borul.
Kilehelem lelkem,
Hogy a világ jobb lehessen,
S az írás beteljesedjen.