Sodrás tart markában,
úszom, s vagyok hordalék,
a holnap leltárában
meglelt, apró hozadék.
Kínörömtáncot jár
a gondolat, maradok
ízlelni bármit, ha
lesznek még morzsák és falatok.
Sokszor úgy zsebel be a pillanat,
hogy alélt csöndet temet rám
a virradat.
Nem káprázat, hogy feltámadok,
mert tudom, a végén úgyis
itt maradok.
10 hozzászólás
Szia!
Az utolsó sor a felmentés. Szép a versed, mint mindig!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Köszönöm szépen!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolt!
Szomorú sorok, a végén valóban ahogy Marietta is írta ott a felmentés.
gratulálok!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm szépen!
Igen, jól érzed, igazad van.
Barátsággal:Zsolti
Valahol voltunk, vagyunk, leszünk…..
Kedves szusi!
Köszönöm szépen!
Ez így van pontosan!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Fél-X!
Ízlelgetem szomorkás hangulatú versedet. Nem tudom mi hozta ki belőled, de az utolsó három sort kívánom, hogy teljesüljön mielőbb.
Tessék feltámadni!!!:)
Barátsággal: Zsóka
Kedves Zsóka!
Köszönöm szépen!
Támadok, támadok!:)))
Barátsággal:Zsolti
Kedves Zsolt!
Mennyi mindent rejthet egy pillanat…
Most egy szép verset.
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Köszönöm szépen!
Barátsággal:Zsolti