"Az igazságosak öröklik a
földet, és örökké rajta laknak."
Biblia : /Zsoltárok 37:29/
Csak érteni akartam azt mi
a tegnap hamván húnyt ki
ebből az időből, miből már
letűnt képzetek fájva múltak
el. Sorstalanná lett voltak
ülnek szilaj mód felelettem,
óh hogy én mivé is lettem,
mivé is születtem e földre!?
Talán élni, s hű szívvel
remélni árnyain e létnek, e
holt hitű kietlen emberi
vidéknek tájain, keresni
értelmet célt és oly kezet mi
elvezet, s mutat oly utat ami
igaz, s a végtelen felé halad.
Mert ki élni küldetett e földre
az nem meghalni akar, hanem
remélni éveket mit nem takar
el csupán a múlt, és síri hant.
Hiszen remélni tanul a szív
egy életen keresztül, remélni
sokszor azt mi remélhetetlen,
de az ember vágyain ott
égnek a remények ormai, hol
egy végtelenbe írt világ várja
és hívja, sejtjeinek örök
harcán. Oly sokszor kűzd
bennünk a kín a végtelen felé,
sokszor álmodunk csillagos
éjeken arról, hogy örök lesz
velünk az élet, örök, miként
a messzeség, ami a végtelen-
ből sohasem tér meg.