Fűtött udvarai a végtelennek
Irányt mutató angyalok,
Mozdulatlan szobrai a csendnek
Isten bandukol, gyalog
Véletlen szirteken keresztül
Felbukik a nap a véges égre
Minden felhő ugyanúgy
Úszik, mint hableány a kékbe
Szuperorganikus himnuszok
Jeltelen sírú jelentésvilág,
Rendszertelen rendszeralkatok
Civilizált orgiák
Névtelen idő, plasztikus tér
Tudat kontrollálta indulat
Gravitálunk a kollektív felé
Magányunk mutatja az utat
Motorikus vad szeánsz
Mikrokozmikus miliő
Soha nem volt áramlás
Autopoézis, erő
Szezonális danse macabre
Amfetamin glória
Kondenzcsíkok, barázdák
Kettős kontingencia…
Néma vadászat, ösztönös
Mintha volna mire, vagy miért
Szintézisünk a mozdulat
A lövedék máris célba ért
Három dimenzió, a halált
Levetkőzteti az akarat
Fűtött udvarai a végtelennek
Mechanikus, halk szavak…
20 hozzászólás
Szálka, ez a vers nagyon tetszik. Nagyon izgalmas a látásmód. Ami picit NEKEM jobbá tenné, ha jeleznéd a mondat végét és ezzel egyidejűleg, csak az új mondat kezdőbetűit írnád nagy betűvel.
Kedves szusi! Gondolkodtam már én is a kisbetűs dolgon, próbáltam is, de még próbálnom kell tovább, inkább hangzásra írok, mint nyelvtanilag helyesre, mert úgy nem tudok, meg a hülye word automatán nagybetűsít. Lehet, hogy más van az olvasóm fejében, mint az enyémben. Mondjuk itt egy versszak egy mondat. A későbbieket megpróbálom kicsit jobban összekapni. Köszönöm a javaslataid, és ha bármi hibát találsz még, kérlek szólj róla, mert a versformákkal, meg a nyelvtannal is vannak gondjaim, és hát jó lenne csiszolódni kicsit, ahhoz meg az kell! Ja, és nagyon örülök, hogy tetszett!
Szálka, az én word-m is nagybetűsít, én meg újra kisbetűsítem, így elvagyunk mi ketten, én és a word.Nem akarnék én beleszólni senkinek a versformájába, csak a magam szempontjából, mint olvasó, írtam, hogy jobban követhető lenne, ha te magad központoznád.
Egy versszakod, ha egy mondatnak veszem, annyira bonyolult összetett mondatot alkot, hogy egy szuszra elolvasni, miközben értelmezem, nem lehet./legalábbis én nem tudtam/. Ebben az esetben még inkább zavaró, hogy egy mondaton belül a legváratlanabb bontásban egyszer csak nagy betűvel kezdődik valami.Próbáld ki! Írd egymás után, amit most egymás alá írtál, akkor talán lejön neked is, amiről írtam. Persze, mindenki írhat itt neked mindenféle okosságot, de mindig csak azt használd belőle, amiről esetleg meggyőztek és teljesen magadévá tudtad tenni.
Pont arra várok, hogy valaki valamiről meg akarjon győzni, jónak tűnik ez az oldal, nemcsak babusgatás van, ez tetszik, lehet megküzdök a world-el, köszönöm! Ha egymás után írnám én sem érteném az tuti, de akkor nem is vers lenne. 🙂
Szálka, én semmiről sem akarlak meggyőzni. A verset te írod. Én csak mondom a magamét, te meg teszel vele, amit gondolsz. Ha egymás alá írod és nem központozod, attól miért lesz olvashatóbb?
Holnap teszek vele, ma már nem nyúlok hozzá.
Kedves Szálka!
Tetszik nekem ez a "civilizált orgia… a mikrokozmikus milliő" . Egyéni a hangnemed és a szóhasználatod, szabad a versed, mint Te magad. Gratulálok! Fantasztikus a hangulata.
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves pirospipacs! Köszönöm szépen, és nagyon örülök, hogy tetszett!
Ez nagyon kemény. Biztos, hogy el kellolvasnom még néhányszor, hogy igazán megértsem, de a hangulata valahogy nekem Huxley. Köszönöm!
Kedves Laura Arkanian! Örülök, hogy el kell olvasnod még néhányszor. 🙂
Többszöri olvasásra termett, az igaz, és ez jó dolog!!! 🙂 Picit azért sokallom az idegen kifejezések halmozását, szerintem fele ekkora mennyiségben, kicsit hígítva célszerűbb lett volna. Nem mintha nem lenne érthető, csupán gördülékenyebb lenne. Mindenesetre rendkívüli mű, az utóbbi napok, hetek egyik legjobbja… szerintem!
Kedves Csaba!
Lehet kicsit tényleg tömény, én is gondolkodtam rajta, végül arra jutottam, hogy megkeverem egy szerelmes verssel, de elvetettem az ötletet, bár ha jobban belegondolok, miért ne? Felteszem úgy is, döntsd el, hogy jobb? Örülök, hogy tetszett!
Kedves szálka, a közérthetőség rovására megy kissé a nehéz szavak töménysége szerintem. Az olvasó szeret gondolkodni, de nem mindenki szereti, ha még ötödszöri átolvasás után sem biztos a lényegben.
Manapság divat az irodalomban a nehezen érthetőség. Én nem igazán szeretem ezt. Nekem a jó vers adja a gondolatot is, és azt, hogy magam is továbbgondoljam esetleg…kevés, hogy tele van emésztésre váró szóösszetételekkel. A kevesebb néha több, mondják…
De azért ne keseredj el…
Nem hiszem, hogy el kellene keserednem, azért rendes, hogy megvigasztalsz:)! Igazán nem akarlak megsérteni, de ha biztos akarsz lenni a lényegben, akkor olvass Petőfit ott szárnyalhat a gondolat, mint a sasmadár, zéró absztrakciós szintről magasra lehet jutni. Attól meg, hogy valamit nem értünk, még nem rossz, ugyanakkor persze az ellenkezője is igaz, már amit te mondasz: attól, hogy érthetetlen nem lesz jó sem. Neked is mondom: Ez az egy ilyen húzós versem van. Miért kell mindent érteni?
Bevallom lehajtott fejjel, hogy én már a címnél megsüllyedtem. Semmit nem mond nekem. Nem mondom, hogy semmitmondó, csak azt, hogy én nem tudok megküzdeni vele.
Aztán: „Isten bandukol, gyalog” Ha már „bandukol”, még jó, hogy nem fiákeren. Egyébként honnan, hova, bandukol a lelkem, ha egyszer mindenűt jelen van?
Nagy tetszést aratott műved, engem nem talált meg. Sem okom, sem jogom kétségbe vonni az elismerő szavak igaz, illetve jogos voltát, ezért belátom, lehet, a hiba nálam van. Ha egy költeményt a Googl és az idegenszavak szótárának segítségével sem tudok értelmezni és a harmadik olvasás után, sincs halványlila gőzöm arról, hogy mi, merre, akkor föladom.
Pironkodva, de bevallom, hogy amit sokan érthetőnek („Nem mintha nem lenne érthető,”)
és remeknek tartanak, az, nékem teljességgel érthetetlen (idegen) szómassza.
Persze, soha nem állítottam, hogy bármelyik egyetem klasszika-filológiai grammatikai és retorikai doktora lennék. a
A címnek kell valamit mondania? Én azért szoktam őket kitalálni, hogy legyenek, mert lenniük viszont kell. Ha Isten mindenütt jelen van, nyilván mindenható is, ugye? Ha meg az, akkor akár még egy bazi motoron is bandukolhatna, de ez csak feltételezés, meg mi van ha éppen kikapcsolta a mindenütt jelen lenni módot, -mert azt is megteheti, és csak úgy bandukolni támadt kedve az unalmas csak egyhelyüttjelenvalóságában, azt meg éppen gyalog. Mert "Isten útjai kifürkészhetetlenek". A szuperorganikust Spencernél keresd, olyan mint az organikus, csak szuper :), a társdalomra használja, az autopoézis az semmiből teremtés nyersen, a danse macabre meg haláltánc, a kontingencia esetlegesség. Csak ez az egy versem ilyen idegen egyébként, van még pávás, katicás, meg tengeralattjárós is, de azokat meguntam! Az viszont, hogy háromszor elolvastad megtisztelő! Köszönöm!
"Gravitálunk a kollektív felé
Magányunk mutatja az utat"
Nekem tetszik, jó lett! Az ismeretlen szavakért meg külön köszönet, mindig jó újat tanulni. 🙂
Antoniusnak adott válaszodon jót nevettem. Isten, amint motoron bandukol… Hát köszönöm! 😀
Üdv.: Hópihe
Kedves Hópihe!
Örülök, hogy tetszett! Én köszönöm, hogy olvastál!
Hú, érdekes és egyéni látásmód, szóhasználat.
Bár ha a végtelenről írsz, nem értem, hogy az ég hogyan lehet véges!?
Egyfajta képzelgés e vers, amely, mint futurisztikus archiválódásként marad meg az örökkévalóságnak. Hamár a végtelenségről beszélünk.
Egyébként viszont önmagában véve nagyon jó vers.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X! A versben semmi futurisztikus nincs, igyekeztem a valóságot ábrázolni, és a végtelen fűtött udvarairól írok, nem a végtelenről! Tehát nem a végtelenségről beszélünk, ezt alátámasztandó ott vannak a kondenzcsíkok, meg a barázdák: ahogy a repülők sem a végtelenbe húzzák a csíkokat, hanem a számunkra véges égre, úgy a traktorok sem a föld magját szántják jó esetben. Vedd társadalomképnek inkább.
Köszönöm kedves szavaidat!