Ember a világban, egy világ van benne,
A kozmosz egy katlan., gőze végtelenbe,
Forr benne a kétely a fűszer benne remény,
Vértől vérbe magzat leendő tünemény.
Sokat vetettünk, keveset arattunk,
Észre sem vettük, máris elhaladtunk
Húzd ránk bitang, húzz ránk szemfedőt,
Húzd a vészharangot, készítsd a temetőt!
1 hozzászólás
Húha! Elkeseredet, lemondó, lázadó, orrbavágó. Valami ilyesmi kavargott bennem, mikor a verset olvastam. Csodásan bánsz a szavak zenéjével.