elmondom
így is
piszkosan
és törötten
hogy amit
lapokra nyögök
abban hömpölyög
a világegyetem
és mennydörög
a bánat
mert szakadni kész
a lét
ha tintám
papírra réved
s gondolatom
megdermed
egy miérten
majd
árnyakat növesztenek
a sorok
minden
amit csak gondolok
mondatokba
folyik szét
és a lét
kész
újra halni
bennem
hömpölyögnek velem
világegyetemek
és mennydörög
a versem
14 hozzászólás
Hű, nagy szavak játszanak a versben, ez emelkedett hangulátuvá teszi:)
Nekem tetszik, pont emiatt az "emelkedett hangulat" miatt:)
Köszönöm Henkee!
Paris
Szia! Hát, nem kicsi az önbizalmad, de jól van ez így, kell is az néha a művészembernek . 🙂 Tetszik a vers felépítése, meg az egész. Üdv, Poppy
Nagy az önbizalmam?
Nem hinném, hogy ez az egész az önbizalomról szólna. Paris puszta tényeket közöl.
Ez van, ha valaki ír! Más kérdés, megvillanhatnak-e a saját érzései a maga teremtette "káoszból". Aki ír, értelemszerűen új világokat teremt. Ami kétséges lehet az, mások is beléphetnek-e általa abba az új világba…
Nekem ez nagyon bejött! Gratulálok, Paris! Villámlott, s mennydörgött!
Köszönöm Kuvik! Ez volt a célom, hogy mennydörögjön.
Paris
Valójában mindenki, aki ír, elsősorban azért teszi, amit a versedben olyan csodálatosan megírtál. Gratulálok: Colhicum
Köszönöm…
Gratulálok Paris, nagyon tetszik a versed!
Köszönöm!
Önmagadban bízni nemes! A versed fergeteges!:)
Nem tökéletes, de nem rossz – én úgy mondanám.
Nagyszerű vers. Játékos forma, kemény tartalom. Igazán tetszik, gratulálok!
üdv, banyamacs
Köszönöm…!
P.