A vesztem

Te vagy a vesztem
te vagy az igézet
te vagy az az asszony
akit száz karral ölelnélek
bár késő van már a
találkozásra,
előbb kellett volna
kenyérrel borral
várnálak kitárt
szívemmel
kitárt karjaimba
bölcs
mosolyodat
megőrzöm
mint hajnalok a csendet
akár szerethetlek
akár nem
egy érintés
maradsz már örökké
a szívemen
akit a sirató dombra is
magammal viszlek