A vihar

Langyos nyári szellő lágy fuvallata
Nap bíbor palástját szekerébe fogta,
Vihar gyermeke ült a kocsi bakján
Sötétet szántott az ég boltozatján.

Fekete köpenyét vállán által vetve
Milió könnye hullott le a földre,
Rohanó folyó vize árrá dagadt
Roppant tombolása pusztítást fakaszt.

Mint felajzott íj melynek húrja pattan
Száguldott a szél egyre szilajabban,
Sima tó tükrén hullámot korbácsolt
Vad pusztaságból tengert varázsolt.

Háborgó lelke villámait szórta
Sűrű erdőket lángokkal borítva,
Dübörgő moraja eget földet rázza
Útja során látszik szörnyű rombolása.

Fák koronáját földig lehajtotta
Éltető gyökerét égnek fordítva,
Felhő ruháját darabokra tépte
Szörnyű robajtól visszhangzik a lépte.

Dühét kiadva hamar tovaszaladt
Napfényén csillan a megáradt patak,
Visszaáll újra a természet rendje
Felszakadt sebekből életet teremtve.