Engem nem, nem zavar,
ha tombol dús vihar
ês a szêl húsba mar.
Csinálom dolgomat:,
te, világ, alkotlak.
Engem nem, nem zavar,
ha cella eltakar
mint sírhant elkapar.
Amit kell, csinálok::
építek vilàgot.
Én szépen kormányzom
a teljes világon,
meg soha nem állom.
A világ van ezért.
Igenis kormányzom,
új-, s újra megàldom,
szükségét ki-, meg-, feltalálom.
S valóra bevàltom.
Varázsló vesszőcske
eltépve, eltörve?
Vagy:
Elfújta szellőcske?
Kormányzom nélküle.
Kormányzom nélküle
a földre leülve
( trónom is szétütve ).
Vagy fekve vagy állva.
lépek a világba.
Mindezt ő nem bánja.
Hiszem, hogy mi dolga.
Keresem, ni sorsa,
s csinálom, mi jója.
Vaj'' hogyan? Gondolva!
Úgy is jut épp oda,
világba beléje.
S lesz neki nagy része.
Gondolat hatalma
meg-, s felnőtt oly nagyra!
Cselekszem gondolva,
el az is hangozza.
S keresem, kutatom,
mi kozmosz, mi atom.
Távcsőben a markom.
Vagyok én épp ezért.
Távcsövem elromlott?
Vagy pedig elkobzod
és aztán megpoklod?
Akkor is kérdezem:
szép és jó mi legyen?
Mi kozmosz, mi atom?
És meg is tudhatom,
van agyam-,hatalom
Ki-, be-, fel-, s megmondom:
ez kozmosz, az atom.
Igenis vizsgálom
bárm-i és mindáron,
valóját feltárom,
szükséges és muszáj.
Mi az az, mi az ez?
Hány… az öt? Hány az egy,
S mily magas a Nincshegy?
Fel mindez derítve.
Nagyítóm, távcsövem
vannak mind eltörten.
Itt nekem előttem
a puszra jó eszem.
Ővele keresem
világnak titkait.
Valót és igazit.
S építem világot.
Új dolgot meggyártok.
Nézzétek, lássátok!
A világ gyarapszik.
genis, építem.
Készül a sokminden.
A világ szebb így, nem?
Készül a… széngalamb!
Kêszül a vízharang.
Nincs hozzá kalapács?
Balta és bármi más?
E!veszett, elkobzák?
Bizony, az lehető.
Építi a kezem.
Vagy azt is elvesztem?
Véletlrn lemnetszem?
Építi gondolat.
Az is tud, mily sokat!
Gondolom, képzelem,
világot készentem
Lám itt van, látod. Nem?
Gondolom tovább is.
Gondolat hatalma
fel- s megnő oly nagyra!
Alkot a gondolat
kicsiket, nagyokat.