A világ örök

Jaj ez fájdalmas nagyon…
Van itt egy kis terem kifejteni a saját nézeteimet, tehát: szerintem világon semmi sem tökéletesen egyedi és megismételhetetlen, hanem minden megtörténhet, megtörténik mégegyszer, – csak nem ugyanazzal az emberrel, vagy nem ugyanott, vagy nem egészen ugyanúgy… Félig-meddig hiszek a lélekvándorlásban is (erre most nem térek ki bővebben, mert bonyolult, lényeg, hogy nem pontosan azt gondolom, amit általában gondolni szokás erről a témáról, de van valami elképzelésfélém róla). A spirális körök pedig teljesen szó szerinti megfogalmazása világnézetem azon részének, miszerint az embre élete egyes időszakokra van bontva, és néha visszatér ugyanoda, de mégsem egészen ugyanoda. Ezt úgy kell elképzelni, mintha az “életút” egy tollrugó vagy egyéb spirál alakú dolog lenne. Gondolom érthető 🙂
A versed kapcsán az jut eszembe, hogy nagyon is igazad van egyfelől – hiszen, ha minden ismétlődik (variálódva persze), akkor a hazugságok is megismétlődnek. Másfelől viszont én azt gondolom, hogy a lélek (egy elnagyolt lélekvándorlás-elmélet szerint) akkor léphet tovább, egy “magasabb szintre” – ha “jó” volt életében. Ha nem volt jó, teszem azt hazudott, “gátlástalanul, újra/És újra” , akkor, szerintem, egy alacsonyabbra megy, például az emberé valamilyen állat testébe (itt persze lehet vitatkozni arról, hogy az ember vagy az állat a magasabb szint, de ez csak egy példa volt). Ott pedig mint egy lehetőséget kap arra, hogy jó legyen, azáltal, hogy nincs lehetősége hazudni, rossznak lenni (az állatos példához visszatérve: tudjuk, hogy az állatok például nem ölnek, csak ha éhesek…stb.). Ezalatt az idő alatt felkészül kövtkező, automatikusan magasabb életére, ahol ismét ki kell állni a próbát, azaz jónak kell lennie. Sőt, nem elég, hogy jónak kell lennie (azt hiszem, nem érdemes most belemenni a “jó” magyarázásába), hanem még egy feladatot isteljesítenie kell, különben nem juthat el valami olyan állapotba (nevezik nirvánának is) ahová el akar minden lélek természetétől fogva jutni. Hogy ott mi van, azt nem tudjuk, de mindenesetre ez egy jutalom. Szóval összegezve azt hiszem, hogy a hazugság nem juthat át ezen a rostán, vagyis a lélekvándorlás egyfajta megtisztulási folyamat.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a versed rossz, merthogy nagyonis jó, és a szerkezet meg a költői nyelv mellett egy nagyon érdekes “gondolatébresztő gondolat” – én egyszerűen csak nem értek egyet azzal, amit írsz, de nagyon örülök, hogy olvashattam.
Üdv
Zsázsa