A világfa hét ága
Az életfa tövében,
A szarvasom hátán,
Parázsnak erejével,
Menek a világfán.
Csak felfelé, csal felfelé,
Míg az eget meglelé.
Rajtam hét réteg az ing,
Lábamon hét pár csizma,
Tüskés sűrű ágai,
Rólam leszakítja.
Csak felfelé, csak felfelé.
Míg az eget meglelé.
Első nagy ágánál,
Óriások várnak,
Második ágánál,
Tündérek tanyáznak.
Csak felfelé, csak felfelé,
Míg az eget meglelé.
Harmadik világban,
Szellemeknek vára,
Következő ágánál,
Hősöknek jurtája.
Csak felfelé, csak felfelé,
Míg az eget meglelé.
Ötödik ágánál,
Pásztortüzek égnek,
Javasok ülnek ott,
Hősökről regélnek.
Csak felfelé, csak felfelé,
Míg az eget meglelé.
Hatodik világban,
Nap a holdat váltja,
Csillagok mezejével,
Világot vigyázza.
Csak felfelé, csak felfelé,
Míg az eget meglelé.
Világfa tetejében,
Világnak világa,
Bölcs Arany Atyácska,
Népünknek áldása.
Csak felfelé, és megleléd,
Lelked tiszta erejét
6 hozzászólás
Külön gyöngyszem ez a vers a mai “kortárs” stílust űzők versei között. Egyszerűen jó érzés ezeket a manapság elfeledett, vagy ebben a formában nem használt szavakat kóstolgatni, édes nektár ez vacsora után. :)))
köszönöm szépen!
Versed valóban egy gyöngyszem, egyetértve Csaba szavaival, agyon jó ilyen szép verseket olvasni.
Most a "véletlenül" hozta elém versedet, szeretettel olvastam:
Kata
Kedves Kata!
Örülök hogy tetszett!
Köszönettel: Regös Sziránszki József
Kedves Regős!
Dobod táncol, a CSEND felé repít, köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
köszönöm szépen