éppen éltem a létem, mikor megszólított a tudatom
erről már sokat írtak, ezt még én is tudhatom
az én létem épp Te vagy, teljesen behatárolja tudatom
de a létem csak akkor lét, ha mindig Veled és Benned él
nálam már a lét és a tudat, az egy vonat, mint tudjuk
sínpáron halad, bár ezek egymás mellett futnak
eggyé teszi a vonat, min Mi utazunk, arra hol eljön a tavasz
a mi létünk és tudatunk, már csak egy összekötött egyveleg
számtalan matematikai képlet igazolta ezt
csak tudati létem van, s Neked is, és a lét önmagát, mint tudat
nyilvánítja meg….Ezért tudom, hogy ez a szerelem, merrefele megy..
eddig a vers…
és még egy gondolat…
magában a világban minden,a keletkezésben és elmúlásban van, minden mozog , változik, holnap semmi nem ugyanaz, mint ma, és a ma is más mint a tegnap.
nincs semmi állandó a világban. Semmi sem lényegi és minden elmúló. A világ tulajdonképpen nincs. Mert ha nincs mindig, akkor végső soron soha sincs. Az, hogy van világ, illúzió. Erre legkésőbb a halála pillanatában ráébred a létező.
de addig még van sok idő….
4 hozzászólás
Nagyon tetszik a záró gondolatod. Na és persze a vers is 🙂
Kedves Dini!
Tudatom Veled, hogy valahogy én is így gondolom, átutazunk a sok szép pillanaton, s hagyjuk elsuhanni – s mikor erre ráébredünk, hogy elmúlt, s pedig szerettük volna még élvezni a szépségét…akkor már késő… "holnap semmi nem ugyanaz" ….sajna…a "mai" pillanatot kell nagy becsben tartani…, s szövögetni, hogy holnap is hasonló legyen…
Örültem a versednek most is, érdekes elméleteket osztasz meg velünk mindig, s szeretek rajta elgondolkodni…
Gratulálok!
Érdekes gondolatok, érdekes köntösben. Most aztán törhetjük a fejünket, feladtad a leckét, Dini:)
Tetszenek a gondolatok, amiket felvetettél. Én is remélem, hogy addig még sok időnk van.
Rozália