Elmúlik mint pillanat, s tovaszáll az
élet, és szebb nekem mint versidézet,
mi megérinti szívemet. Teveled
és rólad súg a szél, ha jő a tavasz,
mikor árnyain reszket némán az est.
S a zajok elülnek mint a csillagok,
mik ragyognak bennünk is, mint álmodott
közelségén a remény, ami növeszt
vágyainkban most újult ifjúságot.
Mi rejlik ott, hol adatik szépségül
minden ismeret, minden hátrahagyott
emlék, amiben mindenkor elmerül
életünk, és már csak bennünk él mint volt
éveink magva, s értünk újra zsendül.
7 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Szonetted csodaszép!
Tele áhítatos merengésekkel,emlékek friss
újraszületésekkel.
"Teveled
és rólad súg a szél, ha jő a tavasz,
mikor árnyain reszket némán az est. "
Annyira átérzett,annyira átélt érzések,
a természet színes képernyöjén.
Kedves sailor!
Köszönöm szépen értő olvasásod, s annak értékét mit kifejezel érzelmeidben versem iránt!
Hálás vagyok kedvességedért s jöttödért, ki érted a szavak értelmét és jelentését mit diktál az elme és a szív!
Kívánok sok szépet és jót a mindennapokhoz!
S kitartást az élet nehézségeihez!
Szeretettel és Barátsággal Zoli Kaposvárról
Szinte minden sort lehetne idézni!
"vágyainkban most újult ifjúságot"
Felidézése a multnak
és megint színes lesz nek az emlékek
"és már csak bennünk él mint volt
éveink magva, s értünk újra zsendül."
Az emlékek ott élnek és mindig ujabb
és ujabb színekben látjuk öket.
Gratulálok remek szonettedre!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Nagyszerű verset írtál, gratulálok.
Kedves Madár!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet s írtál hozzá
kifejezve érzéseid!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket!
Zoltán Kaposvárról
Nagyszerű vers. Csodás, kifejező!
Nagyon tetszett.
Gratulálok:
Zsuzsa
"Teveled
és rólad súg a szél, ha jő a tavasz,
mikor árnyain reszket némán az est. "