előtt
pattannak
a rügyek
bújik a levél a fényre
tavasz lesz
de a hiányod
kósza
jeleket rajzol az égre
amíg
ragyog nap
többé nem látsz
és
többé
én sem láthatlak
már soha
elmúlt ami volt
sorsunk hatvan éve sosem volt
ilyen mostoha
elmentél
elvitt egy vészes messzeség
ha hinném
a mennyországot
én
utánnad
mehetnék
de nem hiszem
a hiányod mellett
még
száz és száz mindenféle
virág
vágy nyílik
szívemem
ami maga az élet
ölelni már hiába
szertenélek
én még egyedül
vagyok
vigyáznak
rám
őrzőim a hulló csillagok
4 hozzászólás
Csodaszép verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szép napokat kívánok, jó egészségben:
Zsuzsa
Nagyon fájó vers.
Köszönöm kedves szavaitokat
Köszönöm kedves szavaitokat