Egy hónapja hogy láttalak
Azóta hívod a vágyamat
Most is az éjszakán merengek
A komor, és haragos tengerek:
A világ eltűnt, mert veled voltam
Bár értelmes szót is alig szóltam
Azóta nem látom merre tartok
Felettem rohannak az üres napok
Magamba merülök, hogy lássalak
Eltemetlek, hogy kiássalak
Elmém talaján heverve
Emlékezem a jelenetre
Valami visszaránt a jelenbe…
Talán a gond, hogy majdnem megfulladok
A levegő: az emléked, majdnem elfogyott
Illékony volt, és olyan édes
Feléltem már majd az egészet
Beborul lassan ez a táj
És sosem térek vissza már
Az egészet elfelejtve
Visszatérek a jelenbe
Ábránd volt egy teljes hónap
Nem maradt mit álmodni holnap
Lelkem marja a gondolat gúnya
Talán sosem érezhetlek újra
Csak megcsalt az érzés ami hívott
Ami vonz, csak sejtelem és titok
Miért nem szólsz?
Jelenj meg újra kedvesem, kérlek
Miattad éledt bennem a lélek
Csak még egy, csak még ezer percet
Csak egy életet kérek veled
Ekkora erő hiába nem lehet
Vagy csak engem ragadott el?
Hiába, a csend nem felel
4 hozzászólás
Szia Abigail.
Hát nem vitás,nagyon szépen írsz.Nagyon jó ez a vers.Igazán tetszik.
Itt, szeretem a sok vívódásban sarjaszt gondolatvirágokat, kevesen bírnak megbírkozni saját igaságaikkal és eközben mégis valami inga az ehgáész odavissza járó kalimpa, a hinta elindult, nem tud egyből leállni, már olyan , mintha vége lenne, de mindig egy újabb lökésre vár, hogy megint felgyorsuljon, nem szeretne leállni, de , ha erre van itélve, akkor majd egyszer mégis leáll, de addig még eltart egy két oda-vissza ingázás. nagyon jónak találom, gratulálok.
Kedves Abigail,nagyon szép a vers,gratulálok,igazi művészi alkotás.
Szeretettel,Jóska
Olyan szomoru…es olyan szep….szivemböl szoltal…akit egyszer megegetette magat, az visszavagyik a tüzbe, de masok fele mar sokkal zartabb lesz… A vege különösen tetszett "csak egy eletet kerek veled"…hat ez igazan fajo, de gyönyörü. Örülök, hogy olvastam a versed,
H.