Ábránd kergetés I.
István és Gizella hátat fordít nekem,
miközben írom hozzád szép levelem.
Az érzelem ismét szárnyára kapott,
A gondolat megint felzaklatott.
Tudom, fáj Neked, hogy vagyok, létezem,
bevallom a személyed az életemben lételem…
Miért is szeretlek?
A kérdés, helytálló!
Talán, mert jó vagy és izgató, kéjesen csábító?
Tudod leginkább kedvesem, azért szeretlek,
mert nővé váltam általad egy bársonyos éjjelen…(2006.09.26)
Ábránd kergetése II.
István és Gizella szembe néz velem,
miközben felhők tornyosulnak felettem,
az érzelem, kéjesen odavág a falhoz,
az elmém vészt neszelve, kiáltozva átkoz.
Tudom eljátszottam a csodát, a képtelent,
már a könny sem éri utol a végtelent.
Miért is szeretlek?
A kérdés vészjósló.
Talán mert félek, hogy ez az utolsó…
Őrültként markolom jeges szívedet,
s eszeveszettül kutatlak, kereslek… (2007.09.26)
Ábránd kergetése III.
István és Gizella némán állnak, csendben,
bűnösként osonok az éj köntösében,
fájdalom mardos riadt szívemben,
kínpadra vonszoló vád – bűnös szégyenem.
Tudom vesztem lett a szó, az ömlengő érzelem,
lábbal tapos földbe gyászos végzetem.
Mégis szeretlek?
Zavartan nevetek…
utolsó esély volt, hogy öleljek,
s amilyen közönnyel Te ezt elvetted…
Téged – szívem – ezért nagyon megvetlek.
Ég Veled!
Ábrándot többé nem kergetek!
(2007.09.28)
9 hozzászólás
Jujj, ez nagyon jó! 🙂
Tetszik az indoklás… és persze az egész vers! 🙂
Jó vers! 🙂 Tetszik!
Tetszik nekem is. Nagyon jó.:))
Köszönöm szépen Nektek, Colhicum és Boer:)
Húú:)
Ebből bizony tanítani lehetne…nagyon tetszett:) de azért nem tudnálak ábrándok nélkül elképzelni…ahogy a verseid mesélnek rólad…számomra hozzád tartozik!
Hát kedves Áfonya…van némi igazságod! Bár "az ábrándozás az élet megrontója", én mégis kacérkodom vele néha, közel engedem magamhoz…sokan azt mondják a mai rohanó élettempóba nem fér bele…én mégis csináltam neki helyet, relaxál, s kreatívabbá tesz…:)
Köszi, hogy olvastad:)
Nagggyon jó!!:)
El sem tudnám dönteni, hogy melyik tetszik a legjobban, midegyik külön mű és mégis egy.
Nem volt rosz ötlet Gizella és István:)
Köszi szépen Henkee:)