Gyönyörű csillagos ég. Csodaszép éjszaka volt.
Remegő táncos a csend, fülemen lágy zene szólt.
Aluszok, tán kelek én?
Repülés Isten egén.
Szabadon szállt a tudást epedő gondolatom,
Atyaúr Gondviselő szavait hőn aratom.
Szememen fölkel a Fény.
Tanulás Isten egén.
Kinek is jár a Tudás? Hova küldesz ma reményt?
Eredendőn tanitassz valahány emberi lényt?
Csakugyan kérdezem én.
Jelenés Isten egén.
Igazán büszke vagyok: velem is révül az Úr!
Ahogy ezt gondolom ám, csodamennybolt beborul.
Siratón kérlelem én.
Zuhanás Isten egén…
4 hozzászólás
Szépen felépített, szerkezetében és tartalmában is nagyszerű alkotás!
Gratulálok
Kedves András!
Örülök, hogy megérintett a versem.
Köszönöm, hogy olvastál/értékeltél!
Üdvözlettel: Bálint
Mindig örülök, ha időmértékes verset olvashatok…
Mennyi minden történik isten egén…
Nem értem teljesen tisztán a verset, de nagyon jól hangzik… valahogyan a hittel függ össze nekem. Értéke szerint… hmmm.
Kár volt oly magabiztosnak lenni…?
Kedves Irén!
A címben a magyarázat. A költő még nem tudja, hogy mindenkinek saját értékei szerint jár a tudás, ezért elbízza magát. Azt hiszi, kivételeznek vele.
Pedig nem.
Vagy mégis….