Élt egyszer régen,
istenek kertjében,
idők hajnalán,
híres ősöm, Ádám,
valami, déd-dédnagyapám,
és rótta vélek,
ösvényét Édennek,
az istenektől
kiklónozott Évám,
félmeddő,déd-dédnagyanyám.
Az idő, hogy mondani akartam,
igencsak vánszorgott vontatottan.
A kiadott parancs,a tiltás hiába,
ott csüngött előttük, virított az alma.
Enki isten anyókám fülébe súgta,
a tiltott gyümölcsé a nagy tudás fája.
Asszonyi kiváncsiság, mire haladott,
bűnbe vitte párját, ki almába harapott.
Villanásnyi idő, fejükre fény hullott,
és szégyenükben, arcukra még pír futott,
ahogy egymásra néztek és észrevették,
hogy nem éppen egyforma a nemiszervük.
Az idő, hogy mondani akartam,
itt már iramlott, jóval gyorsabban.
-Istenem, mit tettünk,
termékenyek lettünk.
Hozz azonnal, füvet,
fügefalevelet,
takarjunk el mindent,
amit még el lehet.-
Az idő, hogy mondani akartam,
itt már gyorsult, elrohant galoppban.
Istenek haragja,
örökre ránk szórva,
verítékes létünk,
esendő a végünk,
kurta a gyönyörünk,
fájó lett szerelmünk.
Az idő, hogy mondani akartam,
relatív lett minden pillanatban.
4 hozzászólás
Kedves haver, a nemiszervük szót kihagynám, szerintem abszolút nem illik ide, még ha ez a verses mese felnőtteknek szól is….Elrontja teljesen az amúgy jó verset.
Szeretettel Irén
Szia!
Érdekes a vers. Szerintem sem illik bele a szövegkörnyeztetbe a nemiszerv szó. Helyette a javaslatom, "nem éppen egyforma testük" lenne. Természetes a döntés a tiéd. Te vagy a vers írója. Én most olvasó voltam.
Szeretettel üdv:Vali
Köszönöm, hogy olvastátok.A javaslaton gondolkodom.
Versedet elém a Véletlenül dobta, ezért olvastam el, érdekes vers, Ádám ősapánkról, aki nagyon unatkozhatott ott egyedül egy gyönyörű édenkertben. Nekem is tetszik a vers, és előttem szólókkal egyetértve, nem kell rajta oly sokáig gondolkodni, vedd elő a versed és cseréld ki a nem idevaló szót, sokkal jobb lenne.
Szeretettel olvastam: Kata