Turbékoló vámpír dögkeselyű maszkban
bort locsolt a morál tépett zászlaján.
Szentségtörő hévvel vérbe folyt a szappan,
s az elázott álhit kultúrát zabált.
Kincsed nyomaszt, lelkedre száradhat,
kegyelmezz neki, s add az állatnak!
Drakulák köröznek sorvadó paripán,
dünnyögő dísztárggyá satnyul a jellem.
Magasröptű héja híg botrányt hajigál,
s végzetes álomkórt forral a tervben.
Szabad fényre vágysz, a bűnhöz bátrabb vagy,
vesd meg a keresztet, s élj az állatnak!
Bús éjek vándora körbenéz e tájon,
sós könnyel kutatja, létezhet-e jobb út?
Orvgazdák ölében elszakadt a bársony,
s leépített agya jól tűrte e bosszút.
A szép szorgos híve, most úgy tűnik, fáradtabb,
teljhatalmat dobott a szívtelen állatnak.
Még alkot az elme, de a szörny karja kitárva,
s a gyilkos önkívületben zsákmányra ugrik.
Műved ellopja, szétrúgja, vagy összefirkálja,
hisz bomlasztó ereje egy percig sem nyugszik.
Az ész kialvó szikra, csak álmodban rángathat:
emberi rangodat miért adtad állatnak?
5 hozzászólás
Szia Tamás!
Ilyet sem írtam neked. Ez szomorú. Többször elolvastam.
"Az ész kialvó szikra, csak álmodban rángathat:
emberi rangodat miért adtad állatnak?"
Válasz erre általában nincs…
Üdv: Ági
Szia Ági!
Pedig nem állt szándékomban szomorúan írni, hűvös, tárgyilagos versnek szántam, némi (talán túlzásba vitt) szimbolizmussal. A valóság viszont tényleg szomorú, legalábbis egy bizonyos része az.
Szerintem van válasz. Bár minden ember különböző okból mond le az emberi rangjáról (már aki lemond), a lustaság, a kényelem, a gyávaság, a haszon és a közöny egyaránt nagy szerebet játszik ebben.
Köszönöm hozzászólásod.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Lényegretörő abszurd a versed. Úgy vélem, hogy sokkalta könnyebb azt a bizonyos könnyű utat választani, mint a nehezet, nehezen járhatót. Sokan úgy gondolják, hogy ez így jó. Akár a könnyű meggazdagodás, akár valaminek a megszerzése reményében. És ez valóban szomorúsággal tölti el azokat, akik az igaz úton szeretnek járni, és kemény munkával szerzik javaikat. Bomlott a társadalom, maga a világ és az emberek világnézete is a korcsosulásnak enged teret. Igyekezzünk azon, hogy ez ne így legyen és változzunk, hogy utat mutathassunk saját példánk által. Azt gondolom, hogy ez a legkevesebb, amit megtehetünk magunkért és másokért. Üdv. Szilvi
Ezek a súlyos szavak.. ezt emészteni kell és többször átolvasni… mintha egy bugyorba mennék le a lépcsőn… ha megbocsátasz.. lépcsőznék.
Köszönöm, Titusz.