Ó lányka add fehér kacsód,
ez minden vágyam rég.
Ajkam forró tűz járná át,
száz csókot hintenék.
Finom, fehér kezedre úgy
lehelném csókjaim.
Mindegyikben sóvár lelkem
zokogná vágyaim.
Vágyaim, mik ünneplőben,
patyolatban várnak.
Hogy hadd legyek közelében
szemed sugarának!
Lelked tükre a te szemed,
ragyog, mint kerti tó.
És benne száz szelíd varázs
kelleme látható.
Engedd meg, hogy az elbűvölt
szemem rád tekintsen.
Te vagy minden mesék kincse
a legnagyobb kincsem!
Ne kérdezd hogy gyarló lelkem,
miért zokog nagyon?
Reményeim királynője
te vagy kis angyalom!
Ha száz vetélytárs jön felém,
érted megküzdenék.
Mert érzem én, hogy téged csak
én nekem szánt az ég!
Ó álmaim királynője,
úgy vártam reád én.
Csak te törléd le könnyeim,
te vagy minden remény!
Már végtelen suttog nekünk,
van örök szerelem.
S mi elhajózunk időtlenül
az időtengeren…
8 hozzászólás
Kedves Alberth!
Ha őszintén vesszük, akkor már ősidök óta, minden házasság egy nagy hazudsággal kezdödik. Akkor amikor úgy teszünk, hogy életünk legfontossab tettjét visszük végbe, (ezt végre valakinek meg kell mondani,) akkor is hazudunk. mert amikor a szeretettünknek megkérjük a kezét, már az hazugság,Mert mi nem csak a kezét akarjuk, hanem sokkal többet. Habár láttam már olyan házasságot, hogy a férjen a megkért nő kezének a nyomait látni lehetett. Vicc nélkül. Mi azt is tudjuk, ha valaki a kezét adja, akkor ő többre is képes.
A versed mint mindig öröm olvasni, remélem nem haragszol, hogy a férfiakat meghazudtoltam. Ezt azért tehetem mert, én nem kértem meg a feleségem kezét, mi még az akkori szokás szerint egyszerüen megszöktünk. Ma már nem kell szökni senkitöl, sokan nemis tudják mia az.
Üdv Toni
Kedves Alberth!
Nagyon szép, dallamos, szerelmes írás! Elismerésem!…)))))
Üdv: Csilla
Kedves Toni!
Az imádott hölgy kezének megkérése valóban hazugságnak tűnik, hisz nem csak a kezét kérjük meg. Ám az etikett így kívánja. Mert ugye elébb jön az eljegyzés, a kézfogó régiesen. Jegyben járás, és aztán az esküvő. Persze, mindez udvarlással kezdődik, ahol a szülők szigorúan megszabják, hogy mikor és meddig teheti be lábát udvarukra az udvarló, hogy illedelmesen elbeszélgessen az eladólánnyal.
Szóval elképzeltem, hogyan udvaroltam volna én pl. a 18. század derekán, milyen verset írnék hogy lányt hódítsak.
Ez lett belőle. Egyébként a leányszöktetés a honfoglalás környékén volt szokásban tudtommal. :)))
Ilyen régi házasok vagytok? :)))
Üdv.: Alberth
Köszönöm kedves Csilla!
Bizony nem ártana feleleveníteni a Csokonai idejében szokásos udvarlási stílust! Ugye szebb, mint a mostani?
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Jól fejezted ki magadat, nekünk akkor az honfoglalás volt. Akkor még reméltük tudunk magunknak egy hazát foglalni, vagy jobban mondva a hazánkat megtartani. de nem sikerült, Ezért vagyok én most itt, mert igy a magyarságomat nem tudtam volna ott átélni
Igen mi már, itt ritkaság számba megyünk, majdnem Muzeumba valok. Két év mulva, ha megérjük, ünnepeljük az Aranylakodalmat, az pedig fél évszázad. Igen nekem muszaj volt megszöktettni, mert mindenki ellenünk volt a feleségem családjábol, Söt, a anyósom még egy bandát is fogadott, azt akinek ő akarta a lányát adni, és megigérte, ha engem eltesznek láb alol, akkor a lánya az ő felesége lehet. Már az első éjszake a kerteken keresztül menekültünk a szomszédba, és több mint egy évig sehova sem mehettem egyedül, mert az akinak a a feleségem meg lett igérve, mindenütt várt rám
Mikor a kisfiunk egy éves volt, akkor mentünk elöször haza, Azok a régi "szép idök"
üdv Toni
Kedves Toni!
A tietek egy nagyon ritka történet az akkori magyarországon. Épp olyan időket éltünk pedig, hogy mindenki azt választhatta, akit szeretett. Persze, ti is, de nektek ki kellett harcolni. Akár még romantikus történet is lehetne, de még sem, hiszen nem volt nyugtotok sokáig. És anyósod is volt fiatal. Vagy őt is kényszerítették valakihez?
Gratulálok az összetartásotokhoz! Bizonyára egyikőtök sem akart volna mást választani. 🙂
És gratulálok a közelgő Aranylakodalomhoz, a fél évszázados jubileumhoz!
Alberth
Elképzeltem, ahogyan egy gitárral a kezedben énekeled ezt a "dalt" szíved választottjának… 🙂
Grat. Gy.
Kedves Gyömbér!
Inkább egy lantot ragadnék, s trubadúrként térdenálva csapnék a húrok közzé! 🙂
Köszönettel: Alberth