Mottó: "… nem tudok én meghalni, se, élni se nélküled immár." (Radnóti Miklós: Hetedik ecloga)
Látod, Adél, ím nélküled elvesznék, s porom izzó
ponttá válna az űrben: lennék alkonyi csillag,
esti halálig tartó elsuhanó-szomorúság.
Csókod nélkül, mint a beteg rab, csak toporognék,
s nyígnék, mint lőtt szarvas a nádban várva a véget.
Ó, örök átok: vétke kinek nincs, meglakol érte!
Hulló vére nyomán szaglásznak, s üldözik egyre
hajladozó nyavalyás kis senkik, törpe fajankók.
Hogy kivetették rám is a hálót! Földre omoltam,
ám a harang kondult – fölemel még engem az Isten.
Lám az idő peremén áldott meg hű szemeiddel,
holdunk árnyékában fonta körém karodat, s már
nem tudok élni se, halni se nélküled, égek örökké,
s bár a halál havazó meredélyén lépegetünk is,
félelmünk nincs, boldogan énekelünk csak az Úrnak.
1 hozzászólás
Kummer Adélnak mily csoda jó… Ilyen szépséges hexametereket én sajnos nem tudok, olvasni viszont élvezet, gratulálok!
Klári