Seit ich ihn gesehen
Seit ich ihn gesehen,
Glaub ich blind zu sein;
Wo ich hin nur blicke,
Seh ich ihn allein;
Wie im wachen Traume
Schwebt sein Bild mir vor,
Taucht aus tiefstem Dunkel
Heller nur empor.
Sonst ist licht- und farblos
Alles um mich her,
Nach der Schwestern Spiele
Nicht begehr ich mehr,
Möchte lieber weinen
Still im Kämmerlein;
Seit ich ihn gesehen,
Glaub ich blind zu sein.
Adelbert von Chamisso
(1781-1838)
Őt mióta láttam
Őt mióta láttam,
Szemem vakká vált;
Bármerre is nézek,
Nem lát semmi mást:
Éber álomban jő
Képe én elém,
Mély sötétből feltör
Fénye én felém.
Minden fény- s színtelen
Köröttem mi él,
Lányok játékára
Vágyam már nem kél,
Inkább felkeresek
Csendes kis szobát;
Őt mióta láttam,
Szemem vakká vált.
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Látom, Tóni a kifogását mindkettőnk irányába
csak az én oldalamra posztolta, a tiédre nem…
Ezért nagyon helyes, hogy ott szóltál őhozzá.
De az IHN névmás használatát figyelmen kívül
hagyta, arra Tóni nem szolgált magyarázattal.
Attól, hogy Ch. "látta őt", nem lett vak, csupán
szeretne vak lenni, hogy többet már ne lássa…
Weinen still = sírni csendesen kis szobámban.
Ez a sírás nőies érzékenységre utal szerintem.
Nem férfias magatartás. Felettébb furcsálltam…
Utánanéztem Chamissonak…
Nem is Adelbert a neve, hanem
ADALBERT!!!
Attila, nem árt, ha te is javítod… 🙂