Rég írtam már tollammal
Igaz sem volt az talán
Kitaposott utat jártam
Születésem hajnalán.
Vigyáztam Rád minden nap,
Mégis összetört a fény,
Mert eljött a hideg fagy
S lassan Te is elmentél.
Nem sírtam, a vágy megölt
Bennem minden nagy csodát
De ami ma meggyötör
Az ad holnap új erőt!
Amitől a perc siet
Adjon Neked is hitet
Amíg szíved nyitva van
Addig lesz, ki Rád nevet.
Ez a világ úgy rohan,
Mint egy erős gépezet.
Nem állíthatod Te meg,
Akárhogy is fékezed.
Nem játszhatsz a lantodon
De akkor se szegd le fejed
Mert egy újabb alkonyon
Kit mosolyogsz majd Rád nevet.
1 hozzászólás
Az első mondatból vagy szó, vagy írásjel hiányzik, ezért érthetetlen. De ugyanez vonatkozik a vers további részeire is. Pedig a tartalma érdekes, jó lenne ilyen szemponból belejavítani.
Jóindulattal közöltem, nem akarlak megsérteni.
Üdvözlettel: Kata