adok..-kapsz?

Jól gondolom- e,
hogy nyerő a merő
és nem tudsz menni most?

Jól gondolom-e,
hogy merő könny vagy csupán,
s sokat vesztve mélabúsan
heversz magad után?

Jól gondolom, Szenvedő Hadúr,
hogy benned egy érzés vadul
s kitörik majd ezek után?

Ne nézz rám gyanúsan!
Mit tudok én?
Semmit….?
Netán mindent?
Bután messziről látcsőből… .
Mégse?

Kérdeztél volna..
Elnémult szavad.
Felmásztál volna.
Lebénult lábad,
és hét csapás akadálya gátolt.
Vagy csak vénült vágyad, hogy
hallani akarsz.
Vallani akarsz?

S hiába hogy egy életet takarsz.
Döglenek sejtjeid,
míg hős buksit vakarsz…

Töprengek én is.
Nem vagyok csaló!
S szenvedek néha mint életet faló
Meggondolatlan csemete.
Hogy lehet-e?
Nem nekem való..

„…Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm…”
Mondja a páratlan méla bölcs való.
De halld meg zokogva Szenvedő!
Néha bizony a Nincs a Jó!

„ Állj fel, küzdj, menj tovább „
„ Ne küzdj, hasalj, viselj ostobán „
„ Mássz fel egy szintet „
„ Menj le a lépcsőn „

A segítség intett,
szaladj, nem késő…

Mesterséges Tanácsözön…
Mestertolvajoktól.
Elégséges BarátKözön
Nem sejt? Milyen okból?

Menj, menj, menj el innen!
Javasoltam régen,
s itt maradtál bomladozva,
keserűen, kéken.

Te is tudod, hogy nem vezet út tovább.
Te is tudod, hogy nem szeretsz úgy tovább.
Te is tudod, a tükör torzít!
Te is tudod!
Itt mindenki ordít.

S elmondjam neked
mi nekem e hintés?!
Lesajnáló, lenéző, búcsúzó legyintés…

Nem kellesz!!

Na mond csak!
Visszaadjalak??