Hitvány földnek vadhajtása,
pokolfajzat virág átka,
szesztestvére boldogságnak,
közhellyé vált korcs szavának,
árnyak között büszkén lépve,
kezet lazán zsebre téve,
párizsi ősz Szajna partján,
csókot lopna a nyár ajkán,
csókot lopna, csókot kérne,
csak legyen a felesége,
nem tudja ő botor módra,
gyűlnek már halotti torra,
száraz levél leperegve,
elbúcsúzik mindörökre.
4 hozzászólás
Kedves Edit! Ady nagy! Itt ebből a versből kicsit hiányolom a jellegzetes Ady-szimbólumokat, vagy azok "szabad" felidézését! DE érdeklődéssel olvastam: klassz! Szeretettel: én
Igen, Bödön igazad lehet.
Kis utalásom volt a Szajna parti laza elegancia.
De megváltoztattam a címét.
Szeretettel: Edit
Kedve Edit!
A vers tetszik, jó. A cím kicsit félrevezető, mert ez inkább egy kívülről ábrázolt Ady-portré, ahogy te látod őt. Az Ady után szabadon-ban benne kellene lennie az ő életérzésének is a tied mellett, azaz, ahogy Bödön írta, valami jellegzetes szimbólum(ok)nak az Ady-versekből.
Csak egy példa:Magyar ugar vadhajtása vagy valami hasonló. De ha csak annyi lenne a cím, hogy Ady, már akkor is tökéletes lenne a vers.
Üdv: Kati
Kati, megváltoztattam a címét, már Bödönnek is mondtam. Talán így jobb lesz.
Köszönöm Kati! Szeretettel: Edit ❤❤❤